Középkori játékok 1. rész

Az Úr 1356. esztendeje
Rouen, Franciaország

– Kívánod őt, igaz?
Mind Konrad, mind Eleonóra meglepetten pillantottak a rám, és láttam rajtuk, hogy először nem tudják mire vélni a kérdésemet. A kis tó partján , én, Alexander de Rouen gróf, az öcsém, Konrad de Rouen, és a feleségem, Eleonóra de Rouen. Jómagam 185 centiméter magas, arányos testfelépítésű, inkább szálkás izomzatú nemes vagyok. Testemen több helyütt találhatóak sebhelyek, mint ép bőrfelület, mert bár nemrég töltöttem be a huszonharmadik életévemet, én voltam az északi hadak parancsnoka is egyben, és a folyamatosan normand és angol betörések visszaverése közben nem szoktak egy dombtetőről figyelni a csata alakulását, hanem részt veszek benne magam is. Fekete hajam derékig ér, most épp varkocsba fonva lógászkodik alá. Arisztokratikus metszésű ábrázatom megnyerő; magas, boltozatos homlok, határozott áll fogja közre csőrszerűen előreugró, arisztokratikus orromat, fekete szemeim mélyén "magas intelligencia és rejtett humorérzék" csillan, mint ahogy azt egyszer őfelsége, II. János király megjegyezte. Öcsém, Codric szöges ellentétem: drabális, brutális izomzatú fenegyerek, akitől olyan távol esik a kifinomult elegancia, mint Rouentől a távoli, legendás mongolok unalmas pusztái. Cölöplábai kunyhónyi felsőtestet hordanak, hajókötélnyi izmok dagadoznak testén, és ha elkísér egy-egy hadműveletre, akkor kétkezes pallosával vág rendet az ellen soraiban. Mind a normandok, mind a britek már félik nevét, s mint fülembe visszajutott, úgy emlegetik: a Fehér Rettenet. Mikor Konrad ezt meghallotta, jót nevetett öblös hangján. Nevét egyébként feltételezhetően majdnem fehér, tejfölszőke tincseiről kaphatta, melyek a vállát verdesve bukkannak elő sisakja alól. Jégkék tekintete szertelen vidámságot tükröz, és bár szerintem nem, de mindenki szerint hasonlítanak a vonásainak egymásra.

A feleségem, Eleonóra, természetesen nem de Rouennek született. A távoli, déli tartományok egyik kis grófságának leánya volt, aki óta velünk nevelkedett. Húsz éves volt, pontosan annyi, mint az öcsém. Sudár virágszál a napsütéses Marseille közeléből, aki itt északon ritkán látott napfényt. Most egy fehér fürdőköntös volt csak rajta, mely nedvesen tapadt testére, kiemelve almányi, ruganyos kebleinek telt dombjait, lapos, izmos hasát, lovaglástól erős, hosszú combjainak íve pedig rangjához méltatlanul villant elő a ruha alól.