Egy asszony naplójából - Nyárutó

Alig léptünk be a nyárba. A korház falai ontották a meleget. A szobába még egy asszony feküdt. Én is az ágyon nyúltam el. Hatalmas pocakom hullámzott, aztán ismét elemi erővel tört rám a fájdalom. A derekamból indulva végig a gerincemen, mígnem, az agyamig nem ért. Sikoltozni, ordítozni szerettem volna, de helyette mélyeket lélegeztem. Fáradtan ernyedt el sajgó testem, amikor a görcs enyhült. Agyamba villan az a másik korház.

A Balatonról jöttünk hazafelé. Csodálatos hetet töltöttünk ott, a saját nyaralónkban, de vágytunk arra, hogy egy kicsit kiszolgáljanak, így Agárdon kibéreltünk egy szobát a hétvégére. Lekanyarodtunk az elágazásnál, és hamarosan meg is láttuk a hosszú, lapos épületet. Régi vállalati üdülő lehetett. Nem túl szép, de tiszta. Bementünk a szobába, lepakoltunk, és gyerünk a partra. Csodálatos idő volt. A Velencei tó lágy vize finoman simogatta a bőrömet. Valahogy egészen más érzés benne úszni, mint a Balatonban. Nem jobb, nem rosszabb, más. Este a kiadós, és finom vacsora után felmentünk a szobánkba, és hatalmas kártyacsatát vívtunk. Egy óra körül oltottuk el a villanyt. Rövid, puha csókok után egymás karjában aludtunk el.

Másnap a kontinentális reggeli, aztán a part. Ebéd a strandon, végre nem nekem kellett főznöm. Négy órakór mentünk föl a szobába, csomagolni. Hamar elkerültek a dolgok.
– Nincs kedvem itt hagyni – mondtam, miközben szomorúan néztem az ablakból a fürdőzőket. Laci a hátam mögé lépett. Nyakamba csókolt.
– Akkor maradjunk még – suttogta, és hónom alatt előrenyúlva megfogta melleimet. Fejemet vállára hajtva élveztem ölelését, aztán lassan megfordultam, és forrón megcsókoltam. Nem gondoltam, hogy ennyire beindulok ismét, hiszen rengeteget szeretkeztünk a nyaralás alatt.