A zsaroló 4. rész

Beszélgetés – vagy talán vitatkozás – hangjaira ébredtem. Egy percig nem nagyon tudtam, hogy hol is vagyok, és mi történik, aztán lassan magamhoz tértem. A saját szobámban, a saját ágyamban voltam, a nyári szünet első napja volt és a földszintről két jól ismert férfihangot hallottam: az apámét és Frank Hollisterét. Előbbi határozottan idegesnek, utóbbi viszont nyugodtnak tűnt.
– Nem értem, Jack miért vállalta el a munkát, ha tudta, hogy nem tudja megcsinálni! – elégedetlenkedett apám.
– Nem tudom, uram, nekem csak annyit mondott, hogy a fürdőszobának a héten készen kell lennie. Én éppen ráérek, és meg tudom csinálni. Jack azt mondta, hogy minden anyag megvan, rögtön hozzá is foghatok.
Ébredés után általában maszturbálni szoktam (csak hogy jól induljon a nap), kezeim most is automatikusan a puncimra siklottak, és simogatni kezdtem magam. A lenti hangok most homályosabbnak hangzottak, mintha kissé eltekertem volna a rádió keresőjét, nem figyeltem a szavakra, csak Frank hangjára, a lágyságára, a kissé rekedtes színezetére, ami felidézte bennem az együtt töltött órákat. Miközben maszturbáltam, máris azon járt az agyam, hogy minél előbb kettesben akarok maradni Frankkel, és nagyon alaposan meg akarom dugatni magam.
Miután elélveztem, úgy döntöttem, rendbe szedem magam és lemegyek, közelebbről is szemügyre veszem Frank Hollistert. Egészen pontosan "testközelből". Gyorsan lezuhanyoztam, magamra kaptam egy könnyű, almazöld vászonruhát (a fehérneműt hanyagoltam, ) és leszaladtam a lépcsőn.
Apámat sehol sem láttam, de anyám és a húgom, Madeleine éppen reggeliztek a teraszon.
– Jó reggelt, álomszuszék – Anyám hangja jókedvűen csengett. – Reggeli után a plázába megyünk, bevásárolunk a nyaralásra. Velünk tartasz?
– Köszi, de nem. Én majd Anitával megyek vásárolni. Most inkább csak kedélyes semmittevéssel ünnepelem a nyári szünet első napját.
– Ahogy gondolod, kicsim. Ne lepődj meg, ha egy idegennel találod magad szemben: Frank Hollister elkezdett dolgozni a földszinti fürdőszobán.
– Jó, nem fogok meglepődni – feleltem tettetett közönnyel.
Anyám lehalkította a hangját és közelebb intett.
– Szeretném, ha távol tartanád magad tőle. Tudod, hogy nem rendes ember, börtönben is volt. Nem nagyon örülök neki, hogy egyedül maradsz vele a házban.
– Anya, semmi bajom nem lesz. Ha jól tudom, valami verekedés meg garázdaság miatt ültették le, és nem szatírkodás miatt. Nem fog nekem esni, ahogy kiléptek a házból.