Túl az összeomláson

1

Lány csatjával bíbelődik, kis kezére kesztyűt húz

Azon az estén, a busz ablakából nézve, zajtalan, vörös robbanás volt a kora esti égbolt, pettyezve őszre jellemző, vonuló madaraival. Szívemben mélabú vert tanyát. Este fél hat felé járt, elég sokan ültek körülöttem, de ahogyan mondani szokták, valójában senki sem. Unalmamban dalszöveget fabrikáltam a fejemben, amellyel már régen tartoztam a bandának, amiben játszom. Láttam a szavakat, a színűket, a hangot is hallottam, amivel agyam felöklendezte őket. Ajkam némán mozgott, a bolondok éjének kapujában.

Nagy tömeg jön, majd odébbáll
Nem tart már több karnevált
A hegy belemállik lassan a tóba
Passziánszozunk, míg jár az óra
Ülünk a vérrel, sárral kevert
Földön túl vár a Heszperida-kert...

Ezen a ponton elakadtam. A dal torzó volt és nagyon, nagyon régi. Egy kakas futott el a jármű ablaka alatt. Feltekintettem az esthajnalcsillagra, amely még nem is látszott, úgy imádkoztam a lányhoz.
De a lány, az igazi, nem az égen barangolt, hanem – mint közben észrevettem – előttem ült, egy szakadt kárpitú ülésen, amelyre két suta péniszábrázolás közé felvéste valaki: HIT+AKARAT=ERŐ, és amely igazságon picit elgondolkodtam.
A lánynak hosszú szőke haja volt, a méz manapság kiveszőben lévő árnyalatával. Kilométereken át lazán, alig zabolázott tincsekben hullott a hátára, ám az idő tájt, hogy dalom refrénjét újraköltöttem, úgy döntött, összefogja egy csattal. Ennek részben örültem – megláthattam a füleit, amelyek picik voltak és igazán aranyosak – részben sajnálkoztam rajta, ám ez csak addig tartott, amíg meg nem láttam az ujjait. Hogy gyönyörű ujjai voltak, igazán hülyén hangozna, ám az biztos, hogy karcsúak voltak és nagyon fürgék. Néztem, hogyan siklik, matat, simít a haján és a hajában, milyen ösztönös, kecses mozdulatokkal rá akaratát a makacs loboncra. Elragadtatásom szívből jött és nélkülözött minden cinizmust. Csupa kellemes kép töltötte meg a képzeletem: virágokat öntöző kéz, hárfán játszó kéz, kéz, amely bölcsőt ringat.
Selyemfonál, amely összeköti a nappalt az éjszakával, vörös szemeket, amik egy busz hátsó lámpái.
Nem tűrhettem tovább e megejtő vonzalmat, lehunytam hát a szemem. Mindazonáltal a szőke fény átragyogott szemhéjamon, és továbblökött a hangok birodalmába, amelyek sokkal valóságosabbak voltak, mint bármi látomás.
(Mi a különbség szerinted
TeSZERINTED
Partner szerető kedves közt? )