A nyeremény

Gyönyörű kora őszi idő volt. Hősünk, nevezzük nevén Tamás, a negyvenes éveinek közepén járó, szikár, magas férfi, elégedetten sétált a kis Osztrák falucska egyetlen utcáján, vissza a szállására. Már három napja lakott, szinte egyedül a panzióban, ahova a lánya fizette be. Szép is, okos is, igazi szerelemgyerek, gondolt rá mindig nagy szeretettel.. Az anyja halála után két évvel, szó szerint elzavarta az apját a családi vállalkozás éléről, kéthetes kikapcsolódásra. Igaza is volt, mióta az asszonyt elütötte egy ismeretlen, azóta csak a munkának élt, abba menekült a gondolatai elől. Itt az alpesi kis faluban már majdnem kezdte jól érezni magát, amikor a panzióhoz érve ismét görcsbe rándult a gyomra. Mint midig, amikor fekete terepjárót pillantott meg. A rendőrségi vizsgálat szerint, egy fekete terepjáró ütötte el a párját, ettől többet azóta sem tudnak hivatalosan. Az autó mellett elhaladva egy ötveneurós bankjegyet vett észre. Gondolkodás nélkül lehajolt érte, bár készen arra, hogy ha a "kész átverés" műsor szereplőjévé vált, mosolyogni tudjon. De nem kellett, simán zsebre tette. A panzió folyosóján minősíthetetlen hangokra lett figyelmes, a büdös kurva és a hülye fasz csak kötőszóként szerepelt a szövegben, persze magyarok voltak. Nagy valószínűséggel az eltűnt ötvenesen vitatkoztak, de Tamás meghallott olyant is, hogy "azért mert megvettél apámtól kurvának, még becsületes vagyok".

Este, vacsora után, Tamás az étterem melletti külön szobába ment, mert a nyitott ajtón keresztül szintén magyar szót hallott. Belépve a kártyaasztalnál három férfi ült, és két nő figyelte a játékot a fal mellett állva.. A férfiakon látszódott, nem egy társadalmi réteghez tartoznak. Egy idősebb, jól szituált úr a felesége szurkolt neki, egy házaló ügynök kinézetű negyven év körüli kövér férfi, valamint egy igazi kigyúrt, verőlegény, kopaszon, aranyakkal teli. A jó alakú, de igen rossz tartásban álló, útszéli kurvának öltözött, barna, fiúsan rövidre vágott hajú, huszonöt év körüli lány nézte unott képpel a játékot. Az arca is szabályos, szép vonású volt, de valami szomorúság, és dac, vagy düh, sokat rontott rajta
Hagyományos pókert játszottak, mint kiderült egy eurós alapon, tízes felső határral.
– Jó estét! Szabad kibicelni?
– Akár játszani is, ha szán rá néhány eurót! – Szólt az ügynök kinézetű fazon.
– Jó, akkor beszállok. Van 50 euróm, amit rászánok, ha elfogyott kiszállok. – válaszolta Tamás.