Afrikai Kaland

Hosszú idő telt el amióta Kati és én elváltunk egymástól. Mindenki más irányba tartott. Őt a családja kötötte le, engem pedig a külföldi munka. Idén nyáron érkeztem végleg haza, és a hosszú munka után vágytam a pihenésre. Gondoltam egyet és befizettem két hétre egy afrikai utazásra. Mivel történetem most is valós alapokon nyugszik, így az afrikai országot nem nevezném meg és a neveket most is megváltoztattam. Nagyon vártam már az indulás napját, hisz évek óta nem jutottam pihenéshez. Ferihegyre menet felhívtam imádott barátnőmet, aki mint mindig velem együtt lelkesedett és jó pihenést kívánt nekem. A taxiban játszadoztam a gondolattal, mi lenne, ha Katival tölthetném ezt a két hetet, de persze tudtam ez csak egy szép gondolat lehet, semmi más...

Négy és fél órás repülőút várt rám, a gépen szépen elterveztem mindent, mit fogok megnézni, mi mindent fogok összevásárolni, és végre kipihenem magam. Éjjel érkeztünk meg a csodás afrikai országba, amit sokan a "Nyugati Királyságnak" is neveznek. Ahogy bőröndömmel babráltam, egyszer csak a szemem sarkából megpillantottam valakit. Magas, szőke mosolygós lány volt, aki hevesen integetett nekem, illetve utastársaimnak, akik közül sokan még a vámvizsgálattal bajlódtak. Gondoltam, biztos ő lesz az idegenvezetőnk, akit az iroda küldött értünk, így hát felé vettem az irányt. Női szemmel is elragadó látványt nyújtott, de ami a legfontosabb áradt belőle a kedvesség és a közvetlenség. Mikor odaértem, egymásra mosolyogtunk és bemutatkoztunk egymásnak. "Nati"-nak hívták.

Mikor szemébe néztem, olyan furcsa pillantást láttam tekintetében, mintha felkeltettem volna érdeklődését – megjegyzem ez kölcsönös volt. Kedvesen a buszhoz irányított minket és mondta, mindjárt jön, csak bevárja a többieket. Gondolataim szinte rögtön felpörgették az eseményeket, és hirtelen azon kaptam magam, hogy erről a lányról ábrándozom. Hirtelen egy mondat zökkentet vissza a valóságba. Nati állt a busz elejében és egy fényképezőgépről kérdezett, amit a gépen felejtett valaki. Gondolom, kitaláljátok ki hagyta fent, nos igen én voltam. Félig lesütött szemmel, mentem a busz elejébe, mentegetőzve, hogy azt hiszem, én lennék az a "szétszórt" nőszemély, aki ottfelejtette a gépét.