Sivatagi kaland

Mindent annak az átkozott videokamerázásnak köszönhetek. A Marokkói sivatag, sziklás, Atlasz hegységében időzve turistacsoportunkkal, elmaradtam útitársaimtól. Gondoltam, hogy leereszkedem az alant lévő forráshoz és a hegy másik oldalán, visszakapaszkodom hozzájuk. Egyszerre megmozdult lábaim alatt a sziklaomladék és egy szakadékba zuhantam. Útitársaim felhagyva keresésemmel visszaindultak terepjárónkhoz és folytatták útjukat a hegyormon lévő sziklaszállodánkba. Gondolták, majd utánuk megyek. Nem így történt.

Két napja dekkoltam a kietlen sivatagban, amikor úgy éreztem, hogy már végleg feladom. Nem fogom elérni célomat, hogy visszataláljak társaim közé. A kimerültségtől mély, kómaszerű, didergő álomba merültem. Hajnalban a felkelő nap sugara ébresztett. És, ahogy kuporgok homokba vájt gödrömben, egyszercsak kecskemekegést hallok a távolból. A zajok közeledtek, és egy puhaszőrű fehér kecske bújt hozzám, élőre melegítve kihűlt testemet. Rózsaszín nyelvével végignyalta kicserzett arcomat, majd arcom fölé állva duzzadó tőgyét. Én pedig feketére cserzett, repedezett ajkaim közé véve mohón szívtam belőle az életet. Úgy csüngtem csecsebimbaján, mint csecsemő anyja kebelén.

Hírtelen elsötétedett az ég, a homok recsegett a lépések alatt, s megjelent előttem egy göndör hajú, Cupidószerű angyal: egy beduin kecskepásztor fiúcska, Uji. Tizenöt évesnek saccoltam, de később kiderült, hogy túl van már a 19 évén is. Ő volt a kecskenyáj gazdija. A közeli togloida család egyik fiútagja. Csak állt és nézte az idilli jelenetet. Miután elteltem a kecsketejjel vállára támaszkodva elsántikáltam vele a domboldalba vájt togloida házba. Végtelennek tűntek a percek, amíg odaértünk. Mentünk, de inkább csak vánszorogtunk a szürkésbarna homokkő dombok között, majd egy kis nyíláson átbújva egy függőaknára leltünk. Itt ereszkedtünk le a belső udvarra. Igencsak meglepődtem, amikor egy jó 8-10 négyzetméternyi udvarra leltünk, szép takaros virágokkal teli előkertre.

Ott a csacsi fogadott bennünket hangos iázással, mivel a nyitott istállóból érzékelte jöttünket, felriasztva a pávát, aki rikácsolva adta tudtára a háziaknak megérkezésünket. Utána a kakasok kezdtek el kukorékolni, majd kijött az alsó lakrészből Mamma Duci, a ház asszonya.