Szexvadászok 5. rész

London egyik legdrágább éttermében vacsoráztak. Boltozatos mennyezete volt, és a hatalmas, redőzött, bojtos függönyökkel díszített ablakok egy gyönyörű, kertre néztek, amelyben a lenyugvó nap fényét gondosan elhelyezett kerti lámpákkal helyettesítették, hogy a vacsorázók kellő megvilágításban gyönyörködhessenek a virágzó növényzetben. Rózsaszín lenvászon terítővel terítették meg az asztalokat, amelyeknek a közepén György-korabeli gyertyatartó és egy csokor hófehér Neil Marshall rózsa díszlett. A gyertyák villódzó fénye visszatükröződött a ragyogóra suvickolt ezüst evőeszközökön, és kicsiny fényprizmákat alkotott a kristálypoharakon.
A férfi Dom Perignon rendelt. A márkás ital ínycsiklandozó falatkák kíséretében érkezett: ezüsttányéron három apró szendvics ékeskedett, egy kanálnyi beluga-kaviárral díszített apró sós croissant, egy kis kosárka leveles tésztából, benne fürjtojással, és egy szeletke libamáj kerek brióson. Mindketten kaptak egy-egy ilyen kistányért.
A mennyei volt.
Liliane elégedetten nyugtázta, hogy ösztöneire hallgatva a lehető legelegánsabban öltözött fel. Mikor a férfi azt javasolta, hogy itt, az Aranyoroszlánban találkozzanak, tudta, hogy a legdrágább öltözékét kell majd viselnie, és örült, hogy van megfelelő darabja. A körülöttük vacsorázó nők mind St. Laurent, Lagerfeld és Chanel modellekben pompáztak, de Liliane sima, fekete Guccija sem maradt le mögöttük. Aszimmetrikus nyakvonala szabadon hagyta finom vonalú vállát, és úgy tapadt a testéhez, mint valami második bőr. Szoknyarésze hosszú volt, de combközépig felhasított, így láthatóvá váltak figyelemre méltó lábai. Fekete, magas sarkú antilop cipőt viselt, ezüst kendőt, és a lehető legsötétebb árnyalatú piros rúzst, amit a készletében talált.
William láthatólag el volt ragadtatva. Osztrigát rendeltek, utána naphalat rákmártásban, amely a hely egyik specialitása volt.
– Remélem, nem bánja, hogy idehoztam – mondta William, mikor egy üveg Chassagne-Montrachet rendelt a főfogás mellé.
– Ugyan miért bánnám?
– Mert talán azt gondolhatja, hogy fel akarok vágni.
William pontosan úgy festett, mint a fényképén. Jóvágású volt és elegáns, az öltönye kifogástalan, az inge tiszta selyem, a cipője kézi varrású. Márkás karórát viselt, és bal keze kisujján cseppet sem hivalkodó, egyszerű arany pecsétgyűrűt.
– De hiszen ez gyönyörű hely, William. Igazán tetszik.