A kávé illata 2. rész - Úton a tudás felé

Földöntúli mosollyal tántorogtam a szobámba. Nem tudtam kiverni a fejemből ami velem történt. Még a gatyámat sem vettem fel, élveztem a meztelenséget, és elégedett voltam a világgal. A következő napokban ha eszembe jutott Anikó, és hogy mit művelt velem, máris maszturbálnom kellett. Viszont mihamarabb szerettem volna újra vele lenni. Hajtott a vágy. Anyám sajnos otthon volt a következő napokban. Aztán 4 nap múlva, Anikó újra ott kávézott anyámmal a konyhában, én is kimentem hozzájuk. Mikor anyám másfelé figyelt, oda suttogtam Anikónak, hogy "holnap!!! ". Mosolygott, majd rám kacsintott.
Reggel nagy volt az izgalom bennem. Hamar odatettem a kávét, kinyitottam az ablakot. Féltem is ugyanakkor, hogy újra hamar végem lesz, és Anikó csalódott lesz bennem. A kávé lefőtt, de Anikó nem jelentkezett. Sokáig vártam, és csalódott voltam. Már arra gondoltam, vágyaim könnyítésére maszturbálok, mikor nyílik a bejárati ajtó, és Anikó hangját hallottam:
– Hello! Bejöhetek? – susogta.
– Óóó Anikó! Már azt hittem nem is jössz! – rohantam szinte felé, és épp hogy bezárult az ajtó, máris átöleltem, és csókolgatni kezdtem ahol csak értem. A nyakát, az arcát, a száját.
– Óh drágám. Csillapodj egy kicsit. – kacagott. – Egy vendég volt nálam. Nem tudtam hamarabb jönni.
A fehér fodrászköpeny volt rajta, ami szép belátást engedett a mellei közzé, és alul combközépig ért. Lenyúltam, és hátul a combjára tettem a kezem, és felsimítottam egész a fenekéig, be a bugyi alá.
– Anikó! A múltkor annyira csodálatos volt nekem. De tudom hogy hamar végem lett. Szeretném ha te is átélnéd amit én. Hogy neked is olyan jó legyen.
– Gyere üljünk le. – mondta, majd kézen fogva behúzott a konyhába, ahol leültünk.
– Főztél kávét? – kérdezte. – Kérek egyet.
Kitöltöttem mindkettőnknek, elé tettem a kis csészét, majd leültem elé.
– Szóval, – ivott egy korty kávét – azt szeretnéd ha nekem is jó lenne.
– Igen. Nagyon szeretném ha együtt lehetnék veled, és te is élveznéd.
– Jól van, jól van. A múltkor tényleg kicsit gyors voltál. Otthon kellett segítenem magamon.
– Tényleg? Te őőőőő maszturbáltál?
– Igen. Nem szégyenlem. Ha felizgulok szoktam én is.