Élet egy cseppje

Bevezető

Képzelj el egy élettel teli testet, amint egy rövidke pórázhoz van kötve. A testnek két választási lehetősége van. Vagy megtörik, ezzel eladva szabadságát és boldogságát,
vagy belehal a lánc okozta fájdalomba... Mégsem ez történt!...

Gondolatok

Miért várom a boldogságot?
Hiszen az, az embert csak megöli...
S honnan szedjek új szívet,
Ha ismét összetörik?

1. fejezet

Ülsz az autódban és megkérdezed magadtól: "Mit keresek én itt? " Azért a majdnem visszájára fordított visszapillantó tükörbe még egyszer belekukkantasz. A feszült csendet a mobilod éles csipogása töri meg. Ujjaiddal "kioldod" a billentyűzárat és látod, hogy az a fiú írt, akivel már napok óta szeretnél találkozni. Hogy miért? Azt magad sem tudod, hiszen egyszer sem láttad, és még csak a hangját sem hallottad soha, ráadásul kb. 130 km – re lakik tőled. Eszedbe jut, hogy az első félresikerült találkozás után, talán ez is romjaiba fog összedőlni és habár az üzenet mást ír, te mégis azt érzed, hogy most kéne hátat fordítani és elszaladni. Azonban valami mintha odatapasztott volna az üléshez, nem tudsz megmozdulni.

Aztán megfordul a fejedben az is, hogy talán ki se kéne szállni az autóból, hiszen ő is úgy lehet vele akár csak te, nem látott így nem is tud felismerni. Aztán meg ki fogja megtudni, hogy pont te voltál az, aki begyulladtál egy interneten megbeszélt randi előtt. A sors azonban teljesen mást tesz. Remegő kezekkel "" a telefon gombjait és válaszolsz, hogy már te is a helyszínen vagy. Nincs mit tenni, ha most gondolnád meg magad, csak a lelkiismereted lenne rosszabb, nem a közérzeted. Tehát erőt veszel magadon és bár kissé bizonytalanul, de elhagyod a "biztonságot nyújtó autót". Rettegsz a csalódástól ez tény, és ráadásul a szíved is úgy zakatol, mintha egy vesztőhelyre igyekeznél. Aztán elhalad melletted egy a "személyleírásnak" megfelelő autó. Próbálsz nyugodt maradni, és közben arra gondolsz, hogy egy kellemes és barátságos mosolyt, igazán meg kéne kísérelni, ráerőltetni az arcodra...

A kék autó egy idő után megfordul – biztosan rájött, hogy már elkerült téged – és kíváncsiságtól közeledik feléd.