Különleges történet

25 éves pasi vagyok, a neten kezdtem levelezni egy 21 éves lánnyal, aki talán hajlandónak mutatkozott arra, hogy elvegye a szüzességem, amit már nagyon szerettem volna. Kb. három hónap levelezés után egyszer találkoztam vele. Nem is nézett ki rosszul, bár nem volt az esetem, jó beszélgettünk, de látszott rajta, hogy ő inkább mással lenne most, mint velem.

Miután végül elbúcsúztunk egymástól, akkor jött csak a lényeg. Az utamon hazafelé megláttam egy lányt a buszon, aki viszont – bár szintén nem olyan volt, amit mindig elképzeltek – nagyon megfogott. Olyan aranyos. Amikor hazaértünk, leszállt a buszról, és egy nagy adag táskát próbált a hátára , ekkor léptem én színre. "Segíthetek? " kérdeztem, amit mosolyogva megengedett, de azt nem hagyta, hogy vigyem a táskáját, csak azt, hogy felsegítsem. Ez engem rettenetesen zavart, mert elkísértem volna, de úgy nem akartam, hogy én megyek üres kézzel ő meg egy megpakolt táskával, ezért egy közeli elágazásnál, elköszöntem volna tőle, hogy én erre mennék. Meglepetésemre, ő meg azt mondta, hogy ő is eljön, megnézi merre lakom. Visszakérdeztem, hogy miért érdekli ez őt.

Azt mondta, régen látott olyan fiút, aki odalép hozzá, és segítséget ajánl neki, és ezért szeretne engem jobban megismerni. Ekkor alkut kötöttünk: én kísérem haza őt, de viszem a táskáját. Beleegyezett. A táska dög nehéz volt, de szép lassan hazaértünk, s közben kiderült, hogy mennyire félénk. Nem baj – gondoltam – én sem vagyok egy nagy szám, ha bátorságról van szó, őt is csak azért mertem leszólítani, mert nem az a plázacica bombázó szőke nőnek tűnt (de szőke), hanem csakolyan kedvesen aranyosnak, és én az ilyeneket szeretem. Mikor hazaértünk (hozzájuk) állította, hogy az ő albérletében még nem járt fiú, nem mert beengedni senkit, és hogy most is fél, de – ezt figyeljétek – hogy nekem olyan pozitív és nyugtató kisugárzásom van. Miután lepakoltunk, kérdeztem, hogy nagyon fáradt – e, mert esetleg elmehetnénk együtt valahova. Nem volt fáradt, ezért elmentünk egy közeli kocsmába. A félhomály még kedvesebbé tette a Kati kislányos arcát, kívántam, hogy megcsókolom, de még nem mertem, nem egyéjszakás kalandra készültem. Már nyilvánvaló volt, hogy nincs barátja.