Tűzoltás végszóra

Szinte el sem hiszem, hogy lehet. Hosszú hétvégének vége. Jön haza.
Már csütörtök hajnalban, mikor kilépett az ajtón, már akkor egy homokóra kezdte számolni a perceket. Lassan szemenként hulltak alá a a hófehér homokszemek.
Hosszú négy napnak néztem akkor elébe. Pedig így kimondva, leírva nem tűnik annak. De már annyira kimondhatatlanul hiányzott. Hogy átöleljen, hogy megcsókoljon. Mindenhol, mindent.
Az elmúlt hetek szörnyen teltek. Én mentem, ő jött, én jöttem, ő ment. Épp, hogy egy csókot tudtunk az ajtóban a másiknak dobni messziről. És már csak pár óra, és ennek az egész felfordulásnak vége! Együtt leszünk. A percek, az órák olyan szaggatottnak teltek, mint az öreg, agyonnézett kazetta a videólejátszóban, ami folyton megakad, sistereg, élvezhetetlen, és az egy órás film, legalább három órásnak tűnik.

Az én filmem is ilyen volt az elmúlt négy napban. Amerre mentem a lakásban, akármit csináltam, mindenhol minket, őt láttam. Ha elfordultam, behunytam a szemem, akkor a tekercs megakadt, de egyben egy másik kép kezdett peregni. A szalag néhol hibás, néhol fekete-fehér, de szinte állandóan forgott. Úgy éreztem, mintha egy filmben élnék, ami percenként változik, de a téma ugyanaz minden jelenetnél. Mi szeretkezünk. Egy idő után már képtelen voltam szétválasztani, az agyam melyik részéről származnak az információk a mozihoz. Fantázia, és emlék teljesen összeforrt. Nem tudom mi az ami tényleg megtörtént, s mi az ami a fantáziálgatásaim egyike csupán.

Így, hogy kicsit a külvilágból is észleljek valami, és nehogy teljesen megkattanjak, mire visszaér, filmet néztem, a városban vásárolgattam, illetve a maszturbáltam annyit, mint még soha ennyi idő alatt. De a puncim állta a kiképzést! Kedvemet, vágyamat semmi sem szegte, tele – le nem vezetett szexuális energiával, amolyan feszültséglevezetésként mindent kitakarítottam, kimostam, ami élt és mozgott. Minden egyes porszemet eltüntettem, minden egyes ruhadarab a mosógépben landolt.
Szenvedtem. Úgy érzem magam, mint egy tüzelő szuka, akin senkinek sem esik meg a szíve, hogy jól megdöngesse.
A fejemben persze csak Ő járt.

Időnként a lakásban elkezdtem fel-alá járkálni, de akárhova mentem, mindegyik helyiségben csak meztelen testeket, csupasz testrészeket láttam. Most is, ahogy bemegyek a szobába: