Bizsergés altájékon 21-25. fejezet

21. A BŰNBÁNAT KÖNNYEI

Sajnos azonban még esze ágában sem volt elengedni engem, hogy végre megtapogathassam sajgó tomporomat, mert tartogatott egy utolsó meglepetést a számomra. A párnát ismét a fejem alá igazította, majd a kisszekrény fiókjából elővett egy műanyag tubust. Ezt csupán a szemem sarkából láttam, s egészen addig nem tulajdonítottam neki nagyobb jelentőséget, míg oda nem ült vele a derekam mellé.
– Mielőtt eloldoználak, még egy utolsó büntetésben lesz részed! – dünnyögte gúnyos iróniával, s lecsavarta a tubus kupakját. – Azt akarom, hogy csöndben és fegyelmezetten tűrd ezt a kis búcsú ajándékot, és közben erősen koncentrálj Robira, ahogy csak bírsz!
Hallottam, hogy a kezébe nyom valamennyit a krémből, s azonnal rossz sejtelmeim támadtak. Aztán mikor gondosan szétkente a hűvös anyagot a popóimon, ügyesen bedörzsölve a sebzett bőrömbe, gyorsan megéreztem, miféle büntetésről beszélt. Ez jégzselé! Vagy valami hasonló izomlazító szer, amitől hevesen égni kezd a bőrfelület, csillapíthatatlan erővel, mintha tűzzel perzselnék.
– Így ni...! Szépen...!
– Aahh...! Jajj, neehh...! Uuhh...! Oohh...! – nyögtem fel tiltakozva. Próbáltam hátranézni, de a nyakam már annyira sajgott, hogy gyorsan letettem erről és inkább a párnába fúrtam elgyötört arcomat.
Magamban ismét dühös lettem Szilviára, aki ilyen kegyetlen bánásmódban részesíti megviselt potrohomat, valószínűleg a legnagyobb örömmel. Ráadásul volt olyan galád, és nem csupán a farpofáim kente be, de a vibrátorozástól még mindig sajgó ánuszomra is jutott belőle bőven. Végül pedig a nedves szeméremajkaimat is bedörzsölte a szerrel, gondoskodva róla, hogy a csiklóm se maradjon ki a jóból.
Aztán gyorsan lemászott a franciaágyról és visszatéve a tubust a fiókba, egy szó nélkül elhagyta a szobát. Nyilván kiment kezet mosni, magamra hagyva engem a hátsómat elöntő intenzív bizsergéssel, ami másodpercek alatt elviselhetetlenné fokozódott, ahogy a szer hatni kezdett érzékeny bőrömön.
– Hhmmffhh...! Hhuuhh...! Mmmmhhhh...!
Arcomat a párnába szorítva nyögdécseltem, rémülten rángatózva sanyarú fogságomban. Ez nagyon durva büntetés volt befejezésnek, amit szívesen megúsztam volna, ha lehet. A barátnőm egy szóval sem említette, hogy ilyesmire készül, így teljesen váratlanul ért a heves fájdalom roham, ami elöntötte amúgy is meggyötört altestemet. Ilyen állapotban persze minden eszembe jutott a következő percekben, kivéve az, hogy Róbertre koncentráljak.