Füstbe ment terv

17 éves voltam, amikor volt egy nálam 2 évvel idősebb fiúm, akivel már kb. fél éve "próbálgattuk szárnyainkat", jókat smároltunk, simizgettük egymást, és néha már igen kellemeseket pettingeltünk is a szülei Škodájában, ha éppen sikerült elkunyerálni tőlük. Igazi szexre még nem került sor közöttünk, de már nem sok hiányzott hozzá, ő is – és bevallom – én is szívesen túl lettem volna már rajta. Nagyon bíztam benne, hogy a nyári szünetben végre bekövetkezik a várva várt esemény. És aminek be kell következni, az ugye be is következik! :) De előtte történt még egy és más...

Nem sokkal a gimis 3. osztály befejezését követően, június vége felé történt ugyanis, hogy a már említett Škoda elromlott és szerelőhöz kellett vinni. Amikor kész lett, Gábor (a fiúm) kapta a feladatot a szüleitől, hogy péntek estefelé menjen és hozza el a kocsit a szerelőtől, mivel a szüleinek valami fontos dolguk lesz Pesten és csak késő éjjel az utolsó vonattal tudnak hazajönni. Ez nagyon szépen hangzott, mivel hirtelen megoldódni látszott Gáborral a régóta halogatott tervünk! Hét közben meg is beszéltük, hogy este 6-kor találkozunk a városszéli szerelőnél és aztán már csak egy tornádó sodorhat el bennünket egymás mellől!

A megbeszéltek szerint (ill. hogy le ne maradjak valamiről, én már majd' fél órával előtte :) ) ott várakoztam a szerelőnél, ahol jólesően konstatáltam, hogy a szerelő is tudott a dologról és kész volt a járgány, már ő is várta , hogy aztán bezárhassa a műhelyt és végre befejezze a dolgos hetet, hiszen már senki más nem volt nála. 6 óra, fél 7, 7 óra, és még mindig nem jött az én lovagom! A szerelő már teljesen kiglancolta a műhelyt, mindent elrakott, kiállította a kapu elé a Škodát, de Gábornak se híre, se hamva nem volt. (Istenem, milyen jól jött volna egy mobil akkor... ) Szóval ott vártam és kezdett egyre lenni a dolog, mert látható módon a szerelő már bezárt volna, hiszen ő a műhely fölött lakott és már igencsak ment volna vacsorázni. De Gábor nem jött! Már igencsak esteledett, amikor megkérdezte a szerelő, hogy: "Hát akkor most mi legyen? Vársz még, vagy hogy gondolod? " Elég volt a helyzet, mert nagyon éreztem, hogy el kéne már innen húzni, de hát ugye a betervezett események meg mégis csak korlátoztak az ebbéli döntés meghozatalában. Meg aztán otthon is úgy tudták, hogy a barátnőmhöz mentem bulizni és ott alszom nála, és ekkora alibit eljátszani sem látszott praktikus dolognak...