Bizsergés altájékon 16-20. fejezet

16. ALTESTI TORNÁZÁS

– Akkor folytassuk az altesti tornázást...! – mondta könnyedén, s némi mocorgást követően ismét lecsapott az eszcájggal mezítelen potrohomra.
– Ohhh...!
Gondosan kimért erővel táncolt a vérbőségtől pirosló kofferomon a fakanál, nagyjából két másodpercenként sújtva le élénken bizsergő bőrömre. Csukott szemmel, összeszorított szájjal nyögdécseltem a párnába, karjaimmal megrántva időnként a vászoncsíkokat, abbeli igyekezetemben, hogy hátrakapjak kezemmel a sajgó testrészre. Agyamban hol Róbert, hol Ákos arca villant fel kaotikus összevisszaságban, majd a korábbi elfenekeléseimről készített videofelvételek képei töltötték meg rémült elmémet, igen élénken az elszenvedett fájdalom hatására.
– Hhmmff...! Hhoohh...! Jaajjhh...! Hhaahh...! Mmffhhhh...!
Végül csak nem bírtam tovább, és úgy a tizedik ütést követően ringatózni kezdtem, előbb oldalra, majd föl-le mozgatva altestemet a csattanások ütemére. Akár egy hastáncosnő, előbb apró rezdülésekkel, aztán egyre komolyabb riszálással fejezve ki nemtetszésemet a popóimat érő bántalommal szemben. S közben rettegve vártam, hogy az úrnőm bekeményítsen, az ígéretéhez híven.
– Csöndesebben sóhajtozz! – szólt rám a csaj feszülten. – Ha ezt az új barátod hallaná, vajon mit gondolna rólad? Hogy milyen érzékeny, panaszkodós leányzó vagy, aki még egy apró kis fenekelést sem bír nyugton elviselni, szép csöndben?
Más körülmények között zavartan vigyorogtam volna az élcelődésén, de most valahogy nem értékeltem gúnyos szavait. Fogalmam sincs, vajon Ákos mit gondolna rólam, ha hallaná önkéntelen nyögéseimet. Amik az ütésektől eltekintve akár egy kéjes gyönyörben fürdő, tüzes hölgyemény sóhajai is lehetnének szex közben. Talán tetszene neki...?!
– Oohh...! Igennhh...! Jaajjjjhh...! – válaszoltam felemelt kobakkal, görcsösen homorítva két újabb csattanás között. Ennél többre nem futotta tőlem pillanatnyilag, mert minden erőmmel azon voltam, hogy visszafogjam a torkomból feltörő rémült hörrenéseket. Kezdett komolyan fájni a fakanál gyepálása.
– Már pedig erről jobb lesz mielőbb leszoknod, szépségem! A férfiak nem szeretik a panaszkodós lányokat! – folytatta az úrnőm kíméletlenül a kioktatásomat. – És én sem...! Az ilyesmi ugyanis a gyengeség és éretlenség jele...! Tessék fegyelmezetten tűrni a fájdalmat, felnőtt nő módjára...! Tekintsd ezt a szükséges rossznak, amit el kell viselned egy nemes cél érdekében!