Gödöllő felé a héven

Nem vagyok egy kirívó szépség, mégis néha velem is történnek különös dolgok. Ez is egy ilyen történet.

Már két hete nem találkoztam a barátommal, s csak a "magad uram, ha szolgád nincsen" módszerrel élveztem az örömöket, mikor Budapestről Gödöllőre kellett mennem. Korán elindultam, mert szép, napsütéses nyárvégi idő volt, gondoltam majd sétálok egyet.

A metrón utaztam, mikor észrevettem egy helyes srácot. Nem volt egy Don Juan, de nekem megtetszett. Szokásom, hogy kitartóan nézem annak a szemét, akinél észreveszem, hogy egy kicsit jobban megnézett. Most is ezt tettem, de pechemre (vagy szerencsémre), Ő is engem figyelt. Nem messze tőlünk néhány fiatal olyan jóízűen nevetett, hogy senki nem bírta megállni, hogy ne mosolyodjon el. Mi is egymásra mosolyodtunk.

Ahogy ürült a metró, mellém ült. Beszélgetésbe elegyedtünk, s kiderült, hogy Ő Gödöllőn lakik. Kellően megvitattuk, hogy mily fantasztikus élmény a gödöllői héven zötykölődni. Aki utazott már rajta, az tudja. Közben megérkeztünk az Örsre. Megkért, hogy várjam meg, mert be kell sietnie megvenni ezt – azt, de indulásra mindenképp visszaér. Gondoltam, miért is ne, legalább nem unatkozom végig a 45 percet, míg leérkezünk.

Elindultunk. Napközben is elég sokan szoktak lenni, de most feltűnően kevesen voltak. Talán e miatt is, meg az egymásnak szegezett sejtelmes pillantások miatt is, de szemünkbe ötlött egy párocska, aki magát nem zavartatva csókolózott úgy 5 – 10 percen át. Elkezdtük kitárgyalni őket, és észrevétlenül áttértünk a szexre.

Szóba került a szex a vonaton, hogy milyen izgi lehet a héven csinálni, hisz bárki megláthatja kívülről is, jöhet a kalauz. Közben szememet legeltettem rajta. Egészségesen sportos volt, húsos izmokkal, csak éppen láthatóan kidolgozott mellizmokkal, amit a laza nyári ingén átszűrődő napfény engedett látni. Szemem sarkából láttam, hogy Ő is mazsolázgat könnyed nyári blúzomban, napfénytől átlátszó, vékony, indiai jellegű szoknyámban.