Kollégák

Céges kirándulás volt egy békés fürdővárosba, ahova minden évbe le szokott menni a dolgozók egy csoportja. A Férfi és a Nő régóta vonzódott egymáshoz, de ez eddig semmi testi aktusban nem nyilatkozott meg, ami talán annak is köszönhető, hogy a nő 10 éve élt párkapcsolatban, a férfi pedig féltette a szívét.
A véletlen úgy hozta, hogy a buszon egymás kerültek, Amit egyik sem bánt, hisz élvezték egymás társaságát. Az út vidám beszélgetéssel telt, mikor a Nő viccből a Férfi tarkójára tette a kezét, és annak formájára tett megjegyzést.
Tekintetük találkozott, csend telepedett közéjük, megszűnt számukra külvilág és elvesztek egymás szemében.
Érezték, hogy nem szabad engedni a kísértésnek, de egyikükben sem volt elég erő, hogy elszakítsa tekintetét a másiktól. Tudták, hogy a többiek, bár ugratják őket, hogy több van köztük barátságnál, nem bizonyosodhatnak meg e felől. Az ösztönök azonban erősebbek voltak, a Férfi keze lassan a Nő térdére siklott, ahonnan elindult a hosszú combokon felfelé. A Nő, hogy ne keltsen feltűnést elengedte a Férfi tarkóját, bár szíve szerint rávetette volna magát a Férfi ajakira, de nem volt szabad, ott és akkor nem. Hátradől a székben, behunyta szemét, és miközben érezte a Férfi kezének gyengéd simogatását, azon ábrándozott, hogy vajon milyen lehet a csókja, milyen lehet mikor a Férfi telt ajkaival megérinti a nem túl vastag ajkait, milyen lehet, mikor azok az ajkak végigcsókolják a nyakát, gyengéden megharapják a fülcimpáját. Közben a Férfi keze egyre feljebb haladt, a vékony, de mégis formás combok eltávolodtak egymástól, utat engedve a kíváncsi kéznek. Most bánta csak meg a Nő, hogy nem szoknyát vett fel! Érezte amint a kéz combja belső felét simítja, egyre közelebb érve puncijához, mely a türelmetlenül várta az érintést, még akkor is, ha a nadrág egyelőre gátat szab neki.

Ekkor az autó egy gödörbe hajtás következményeként megugrasztotta utasait. A kéz szinte repült vissza tulajdonosa combjára, a Nő ijedten zárta össze lábait, és riadtan nézett körül nem vették e észre őket.
Nem mertek egymásra nézni, megnyugodtak, hogy nem történt semmi, de ugyanakkor bánták is, talán soha nem lesz még egy alkalom.
Az út további része eseménytelenül telt.