Bizsergés altájékon 1-5. fejezet

1. A VALLOMÁS

– No mesélj! Ki volt az a magas, jóképű fickó, akivel szombat éjjel láttalak a ? – kérdezte azonnal, minden bevezető nélkül Szilvia, miután leültünk a kanapéra, egymással szemben. Fürkész tekintettel meredt rám, feltűnő kíváncsisággal az arcomon átfutó önkéntelen grimaszt, amit az érdeklődése váltott ki belőlem.
A meglepetéstől torkomon akadt a szó, s elkerekedő szemmel bámultam a barátnőmre. Mi tagadás, erre nem számítottam! Nem tudtam, hogy ő is ott volt aznap este a bárban!
Eredetileg nem akartam erről beszélni vele, mert a kérdéses fickóval való kapcsolatom még viszonylag friss volt, csupán néhány hetes. Amíg nem tudom, mivé fejlődhet az ismeretségünk, úgy vélem okosabb hallgatni róla, nehogy elkiabáljam a dolgot.
– Láttál? Nem is tudtam, hogy ott voltál! – nyögtem ki végül, megrebbenő szempillákkal. Csak azért, hogy mondjak valamit. Szőke barátnőm félrebiccentett fejjel nézett rám, kimondottan szúrós szemmel. Tekintetéből azonnal tudtam, most is a vesémbe lát, mint szinte mindig az ilyen ügyekben.
– Csak beugrottam egy ismerősömet keresve, de nem volt ott. – közölte vontatottan, gondosan hangsúlyozva a szavakat. – Véletlenül láttalak meg, amint egy pasassal táncolsz a parketten. Nem akartalak benneteket zavarni és amúgy is siettem tovább.
Miközben beszélt, agyamban felvillantak a kérdéses pillanatok arról az izgalmas éjszakáról a belvárosi . A füstös levegő, a zenével keveredő zsivaj, a felhajtott italok, no meg a kérdéses férfi arca, ahogy engem mustrálgat tánc közben. Sejthettem volna, hogy előbb vagy utóbb le fogok bukni valaki előtt, de azt nem, hogy ennyire gyorsan. Sajnos túl kicsi ez a város ahhoz, hogy zavartalanul eltűnhessek benne az ismerőseim szeme elől, ha netán szórakozni támad kedvem egy megnyerő fiatalember társaságában.
– Értem. – bólintottam megadóan. Azonnal beláttam, hogy Szilvi előtt nincs értelme titkolóznom. Különben csak még jobban felkelteném az érdeklődését. Muszáj lesz beavatnom őt a részletekbe, egy bizonyos mértékig legalábbis.
Zavaromat leplezendő, gondosan keresztbe tettem lábaimat, s kényelmesen elhelyezkedve a kanapén, nagyot nyelve felsóhajtottam. Úgy látszik, ma délután erről a témáról kell beszélgetnünk először, holott én valami egészen másra készültem, mikor eljöttem hozzá látogatóba.