Osztálykirándulás

Néztem a napfelkeltét. A horvát tenger kavicsos partján álltam, teljesen egyedül és hihetetlenül boldogan. Abban a csendes magányban tudtam csak igazán végiggondolni, mi is történt előző éjszaka.
A jó év végi eredményeink miatt az osztályfőnökünk belement egy tengerparti osztálykirándulásba. Már régóta gyűjtöttünk egy nagyobb fajta utazásra, lassan három éve nem voltunk a megyénken kívül. Apartmanokban szállásoltuk el magunkat, szerencsére sikerült úgy foglalnunk a szobákat, hogy az összes ember egy utcába került. Természetesen a fiúk és a lányok külön szállást kaptak, de reggel mindig mindenki máshol ébredt. Az osztályfőnökünk közel hozzánk kapott szobát, de nem különösebben csinált a vándorlásainkból nagy ügyet. Úgyis mindent tudott.
Négy napot töltöttünk ott. Életem legszebb három éjszakája volt.
Ahogy sétáltam a parton, képek, rövid jelenetek ugrottak be. Először csak a hangja, a szeme, az arca, az ajkai finom vonala... Megint beleborzongtam az emlékképekbe. Ilyen csodálatos estét!
A nap vörösesen csillogott, az átlátszó, teljesen tiszta és nyugodt vízből emelkedett éppen ki. A levegőben lágy szellő futkosott, a tenger sós illatát hordva a hátán. Szokatlan volt ez számomra, kicsit bántotta az orrom, de a mediterrán növények jelenléte és a nap újjászületése elfeledtette velem.

A város fényeiben sétálgattunk a szűk utcákon. Sosem gondoltuk volna, hogy egy osztálykirándulás alkalmával tengerparton fogunk kikötni. A sikátorok otthonos és régies érzést adtak, mi pedig szabadon járkáltunk fel s alá. Minden apró utcában volt egy-egy ember a mieink közül. Mindenhol lehetett hallani a zizegő magyar szavakat; mindenki be volt zsongva. Rengeteg ember, főként turista nyüzsgött körülöttünk.
Nem akadt társaságom, hát egyedül fedeztem fel a környező sikátorokat. Egy különösen sötét és ijesztőnek ható kis utca felkeltette az érdeklődésemet és lassú léptekkel, a falon végighúzva a kezemet mentem beljebb. A kis oldaltáska, ami nálam volt, odacsapódott a falhoz. Az ijedtségtől hátra fordultam, de természetesen semmi sem volt mögöttem. Mosolyogtam egyet, és még beljebb araszoltam. A téglafalak kicsit nyirkosak voltak, a levegő pedig párás volt. A város fényei ide nem nagyon jutottak be, de tisztán lehetett látni mindent. Láttam már a sikátor végét, ahogy az emberek sétálnak el a bejárata előtt.