Tudatlan 1. rész

Amit elmesélek évekkel ezelőtt történt meg velem... Egy vidéki kisvárosban laktunk a város széli új övezetben épült takaros családi házunkban. Én akkor 15 éves év vesztes 8. – as voltam, míg a nővérem 16 évesen már 2. gimnazista. A szüleinknek vállalkozásuk volt, így látástól vakulásig dolgoztak sokat még hétvégén is. Pont ezért önállóságra voltunk nevelve. A nővérem melegítette meg az álltam hazavitt éttermi előfizetéses kaját és szinte mindig a saját szobánkban, hason fekve tanulás közben ettük meg. Felváltva pakoltunk be a mosogatógépbe, a takarítást és vasalást a péntekenként járó takarítónő csinálta, a mosást pedig anyu esténként. A ház körül egy idős bácsi szorgoskodott minden másnap délelőtt. Ilyen életvitel mellett a nővéremmel megegyeztünk, hogy jó testvérként mindenben segítjük egymást. Ez főleg a tanulásra volt igaz. Én a számtekben, a matekban, fizikában voltam jó, míg ő az angolt, törit és a magyart imádta. Sokat egymás leckéit csináltuk meg, ki – ki melyikben volt profi. Szerencsémre erős általános suliba jártam, így meg sem kottyant a gyengécske gimis anyag. Persze, ment ám a falazás is egymásnak a szüleink előtt. Imádtam motorozni egy 50 cm3 sport – enduróval. Buktam épp eleget és a nyomok eltüntetésében a ruhán és a térdemen, könyökömön a nővérem segített, míg én falaztam ha éppen az aktuális barátjával randizott, esetleg hetyegett pont az én szobámban, hisz az volt a lakás bejáratától a legtávolabb és volt idejük rendezni a soraikat, míg valamelyik ősünk odaért beköszönni. Én persze ilyenkor az ablakban könyököltem és figyeltem, hogy hangosan kiabálhassak, feltarthassam. Szinte feltűnés nélkül rohantak a napok és fel sem tűnt, hogy már április vége van, itt a jó idő. Abból tudhattam, hogy már nem kellett azt a rengeteg göncöt magamra venni ha motorozni mentem. Ebben az időben költözött a városunkba egy család, melynek a lány tagja a párhuzamos osztályba került. Persze nekem nem is volt érdekes, hisz addig a motor iránti szeretetem elvakított, a lányokat nem tekintettem nőnek, csak egy olyan teremtménynek kik mindig vihognak, sutyorognak és sületlenségeket beszélnek. Ez a lány más volt. Nem csapódott egyik lánycsapathoz sem és sokat sétált egyedül a suli udvarán.