Beszélgetések Veronikával - avagy a világ tele van hülyékkel 3. rész

Hová esett volna az első pillantásom, amikor kissé zákányosan felébredtem, mint Saci néni kerítésére, de oda ugyan hiába leshettem, Veronika nem volt sehol. Olyan tökéletesen eltűnt korahajnalban, hogy azt hittem, az életben sem kerül elő többé. Aztán kezdtem belátni, hogy alighanem úgy is van. Ennyi volt hát a mi románcunk?
Egy hónapon át hírét sem hallottam, nyomát nem láttam, se ő, se a gyerekek. A férje néha tűnt fel olykor tőlem már távoli udvarukban. Csak az történhetett, hogy lebukott, és a férje rémesen megverte, ha éppen agyon nem.
Eszembe jutott, mennyire félt tőle, én pedig mennyire nem vettem komolyan.
– Mi van a szomszédasszonnyal, nem jön most segíteni? – kérdeztem közömbösen Saci nénitől, de ő sem látta, nem is tudott róla.
– Fura egy asszonyka ez szomszéd, úgy eltűnt, mint akit a föld nyelt el.
Egy szóval se mondtam, hogy én is valami ilyesmitől tartok, de érdeklődésemet beszüntettem, nehogy feltűnjön fifikás szomszédasszonyomnak, s még jobban begazoltam. Mi történhetett, mint hogy a "barom" végzett vele, meg a gyerekekkel is, csak azt nem tudom, engem miért hagyott le a listáról? Valahogy levegőnek vett.
Témáztam magamban, névtelen feljelentést kellene tenni a rendőrségen. Végül is betelefonáltam, hogy a környéken rég nem látjuk az itt meg itt lakó fiatalasszonykát, meg a gyerekeit se, nézzenek utána, mi lehet vele.
Saci újságolta is másnap, kinn voltak a rendőrök a szomszédban, ott valami nem jól van, ezek már az asszonykát keresték, de aztán elmentek, és semmi. Teltek a napok, és minden ment a régiben, Veronika sehol, a rendőrök nem jöttek többé. Valamivel a kamionos megetette őket. S persze jó lesz vigyáznom – gondoltam –, mert a "barom" az én esetemben óvatosságból kivár, aztán egyszer majd hopp!
Kicseréltettem a zárakat, és szereztem egy jó , a szobát pedig teleraktam használható védelmi eszközökkel, mint amilyen a borotvaéles lengyel tőröm.
Nem egyszer visszaidéztem esténként azt az éjszakát, láttam Veronikát amint a heverőn szélesre nyitja bűnbe sodró, csinos kis lábait, láttam a piszén ágaskodó felkeményedett mellbimbókat, az ágyékán ásító hatalmas vágást, melyből meglepően szoros hüvelye nyílt, a kéjes szúrásoktól vonagló karcsú testet, és nagyon rosszul éreztem magam.