Beszélgetések Veronikával - avagy a világ tele van hülyékkel 1. rész

Túl voltam a harmincon, amikor ezek a dolgok történtek. Már roppant távolinak tűnik minden, amit most elmondok.
A Dunántúlra kerültem a munkámmal, mint fiatal mérnök, lakni pedig a nagybátyám házában laktam, akinek külföldi tartózkodása alatt évekig üresen állt mindene. Nagy, remek ház volt, de parányi kerttel. Sokszor ültem kinn az udvaron, a szomszédom egy 73 éves idős hölgy volt, akinek épp akkoriban halt meg a férje egy igen csúnya betegségben. Kedves öreg vidéki asszony volt, valamivel kisebb házzal és nagyobb kerttel, mint ahol én laktam. A nénivel igazi jószomszédi viszonyban voltunk, ami mindenhol ritka nálunk, de itt különösen.
Ahogy a férje meghalt – az öreggel gyakran sakkoztunk délutánonként a kertben a nagy diófa alatt –, először összeomlott, azt hittem nem éli túl, pedig rengeteget veszekedtek, mert öreg haverom olyan fösvény volt, hogy a tányérját mindig leadta a , aki aztán rendesen elnyalta, és ezzel az öreg elintézettnek vette a jószág etetését. Saci néni ezért öt éven át minden egyes napon szívósan kiverte a balhét, továbbá sutyiban adott neki egy kis kenyérhéjat, de ha az öreg észrevette, kitört a gyalázat. Vakarcs aztán alultápláltságban halálozott el egy évvel a gazdája előtt, mint Saci néni mondta: "Szerencsétlen jószág nem tudta túlélni, hogy lett volna egy kis jobb dolga is az életben. "
Kettejük évtizedekig tartó szívós sanyargatásával az öreg elérte, hogy egykori szimpla traktoros létére 18 millió forintos végszámlával távozott Szent Péter égi intézményébe zörgő csontú házőrzője és kedvenc macskája után, akivel mindig nagyon bőkezű volt, de rajta is a csont, a bőr, és a szőr nyomta igazában a súlyt. A boldog emlékezetű cicust a szomszéd kapta el két nappal az öreg halála előtt, amikor az már szinte semmit nem tudott magáról meg a világról. Saci néni nem is továbbította a végzetes hírt neki, utólag megállapította, jobb, hogy így lett, "most az öreg azóta utolérte a macskát, oszt rettentően csudálkozhat és örvendezhet mind a kettő, ha meg életében tudta vóna meg, mi lett a macskával, bele is bolondult vón' az a bolond vénember. "
Hát ebben volt valami.
Saci néni milliomos lett, bár ezt senki se tudta róla biztosan, csak annyit suttogtak, hogy az öreg után sok pénznek kellett maradnia, de volt két felnőtt fiuk, lassan napirendre tértek rajta, hogy eloszlott az a pénz (bár Saci néninek "azért még biztos maradt mit aprítania a tejbe").