A szeretet alternatívái

Az egyik napilapunkban olvasom a szenzációhajhász cikkecskét.
"... Egyik fiúnevelő otthonban a fiúkák egyrésze túlságosan is szerette egymást, s ebből a meleg szeretetből előzékenyen, akaratukon kívül is részesítették kisebb: 6 – 8 éves társaikat is. "
Ennyi a hír veleje. "lám, lám mik történnek manapság! " – kapja fel makadám fejét a nyárspolgár, s csámcsogva olvassa még egyszer végig a cikket, hátha kihagyott valami zaftosat, amin kéjesen, nyáladzva kérődzhet.

Engem nem is az eset mindennapisága döbbent meg: hiszen ahol nagy tömegekben állandóan összezárva egyneműek élnek együtt, ott óhatatlanul is bekövetkezik az ominózus esemény: (csirkefarm szindróma). Inkább az utóbbi aggaszt, a brutális erőszak, a kényszerrel kicsikart kéjvágy kielégítésre rávett kiskorúak lelki és testi megaláztatása. Ez a brutalitás jellemző ma egész társadalmunkra.

Mert a börtönökben dívó köcsögölés, leszbikus és homoszexuális fajtalankodás, a katonaságnál előforduló és a nevelőotthonokban mindennapos nemi zaklatás, kényszerítés, brutalitás csak a jéghegy csúcsa. A csírája benn lappang lelkileg és szellemileg megnyomorodott társadalmunkban. A polgár a társadalomtól, hatalomtól, az élettől elszenvedett pofonokat, rúgásokat, halálos rettegéssel fogadott egzisztenciális stresszhatásokat a családban történő hatalmi tombolásban, kiskorú csemetéinek megrontásában, szexuális aberrációra való kényszerítésében torolja meg.

Ez az ingerválasz a környezeti ártalomként rázúduló piszkos politikai áradat, média-dömping és fizikai erőszak ellen. A társadalom rohamosan csúszik lefelé a moralitás lejtején. A szegénységből való kiemelkedésért sok fiatalkorú fiú árulja a gyönyört kivénhedt másságú, meleg férfiaknak a főváros meleg negyedeiben. Mi ebben a különös?

Először is a nevelőotthoni dolog kitudódott: tehát botrány, reagálni kell rá. Le kell sújtani! Példát kell statuálni! Másodszor: a családban megtörténő, néha az anya tudtával és segítségével prostitúcióra kényszeríttet, tönkretett gyerekek családi érdekből hallgatnak. Belül testileg és lelkileg tönkremennek, kiégnek. De az igazság az, hogy a megrontó apa kiegyensúlyozott a napi konkurencia-harcban, az üzletfél engedékeny a gyenge gyerektest áldozattól, s a családi egzisztencia meg van mentve. A lényeg: ami nem létszik, az nincs! Ami nem tudódik ki, az, bocsánatos bűn. Tabu.