Bögyös vörös a parton

A történet tavaly nyáron kezdődött. Unokatestvéremnél voltam látogatóban két hétig. Szüleivel egy kis falun laktak, ezért teljesen úgy éreztem magam mintha száműzetésben lennék. Nehezen szoktam meg a fővárosi élet után. Először 13 éves koromban jött fel hozzánk Kati (aki ekkor a 15 – öt töltötte). 4 éve tart ez a "hagyomány". Egyik évben ő hozzánk, másikban én hozzájuk. Miatta megérte lemenni, ugyanis ilyen kedves, aranyos lányt, mint ő nem ismertem. Talán a második hét felénél jártunk, én már igencsak vágytam a családomra. Eldöntöttem, hogy holnap lemegyek a kis – tó – hoz. Eddig azért nem jártam a kedvenc helyemen, mert mindegyik nap zuhogott az eső, mintha dézsából öntenék. Mikor a gondolat megfogant a fejemben épp kezdett jóra fordulni az időjárás, de azt álmomban sem képzeltem volna, hogy aznap verőfényes napsütésre ébredek. Kifejezetten boldogság töltött el, ami még otthon is ritka esemény. Ebéd után felvettem a fürdő gatyám, felkaptam a törülközőm és indultam is a part felé. A házuktól nagyjából száz méterre feküdt egy '80 – as években keletkezett kis bánya – tó. Pár éve imádtam itt lenni, és ahogy ezek az emlékek előtörtek újra mosolyogtam. A parton észrevettem egy lefektetett törülközőt. Mellé fektettem az sajátomat. Egy kis ideig kerestem a gazdáját, de aztán inkább belevetettem magam a simogató vízbe. Iszonyúan kellemes érzés töltötte el az egész testemet. Fél órát kényeztettem magam, majd elindultam visszafele. Sajnos a víz kezdett hideg lenni. Úszás közben feltűnt, hogy előkerült a törülköző tulajdonosa. A lábainál fekvő naptej és a fején lévő napszemüvegéből ítélve épp napozott. Lábait felhúzta magához, így középen látható lett a domborulata és az azt fedő fehér – fekete pöttyös bugyi. Egyre közelebb kerültem hozzá, szerintem nem vett észre. Mire a lábaim a homokos parton álltak, teljes pompájában láttam a nőt. Feszes, kerek mellei megbénítottak. Hosszú festett vörös haj ékesítette a fejét. Furcsán nézett ki, hogy én ott álltam a parton őt nézve, csak reménykedtem, hogy még nem vett észre, és megtudok mozdulni. Még nem szeretkeztem nővel, csak a jobb kezemmel, azzal viszont szinte minden nap.
– Szia!
– Hö? – ocsúdtam fel, hogy hozzám szólt. Ezt egy mosollyal koronázta.
– Szép időnk van, nem?
– Igen, nagyon szép. – még mindig válaszoltam.
– Hogy hívnak?
– Krisztián.
– Engem Gyöngyinek. – azzal kezet nyújtott. Hálásan kezet fogtam vele.
– Mióta vagy itt? – vettem át a stafétát.