A titokzatos M. E.

Ne... kérlek még ne – leheli Virág, és megpróbálja arrébb tolni combja belsejéről Gábor mohó, enyhén remegő kezét. Udvarlója egy csókkal válaszol, nyelve befurakodik a lány ajkai közé, teljesen elgyengítve őt. A lány végül sóhajt, hátradől a padon, és hagyja, hogy a fiú ujjai felkúsznak levágott szárú farmerbe bújtatott combján. Gábor keze a karcsú combok közt domborodó szeméremdombra tapad, és gyengéden masszírozni kezdi. Virág lehunyja a szemét, és halkan nyögdécselni kezd, miközben partnere másik keze az egy ideje már meztelen apró melleit simogatja.

Körülöttük édes fenyőillat. Az erdő körülveszi őket, mély és titokzatos, a sötétség szinte teljesen leszállt már. A fenyvesen át holdfényben fehér út kanyarog a hargitai tábor faházai felé, ahol a többiek üvegeznek és viháncolnak. Hangjuk most nagyon távoli. Közelinek csak a sötétet érzik és egymást.
Halk zaj, amikor Gábor lehúzza a cipzárt Virág nadrágocskáján, és odanyúl, hogy a bugyiján keresztül simogassa. Érzi, hogy a lány teste megfeszül, és hirtelen nagyon forró lesz.
– Nem szabad... – zihálja Virág, aztán megemeli a popsiját, és a bugyi lecsusszan. Tizenöt éves teste most először tárul fel egy fiú előtt, aki először kicsit durva – mert türelmetlen – de amikor Virág feljajdul, már óvatosabban ingerli, és a lány közben a nyakát csókolgatja, és a fenyves susog körülöttük, és orrukba szivárog a gyantaillat. Percekig tart, és Virág Gábor mellkasának dől, nyögdécsel, aztán már szinte liheg, és a fiú csókjai alatt érzi puha arcának forróságát. És a lány máshol is forró és puha, és oly selymes az érintése... ő is lihegni kezd izgalmában.

– Finom kicsi? – leheli Virág fülébe, amint közel hajol hozzá, és a holdfény elég, és lássa a lány nyakán a libabőrt, s érzi lélegzetének illatos páráját.
– Jaj... jaj... – Virág ajkát csak ennyi hagyja el, és Gábor érzi, hogy a teste remegni kezd, és a nedves combok hirtelen összezárulnak a keze körül, s a lány hátraveti a fejét és hangosan továbbjajongva élvezni kezd.