M

alf

ám

alf

or

A bor aranyló színe lágyan csillant meg a lámpák fényében, amikor újra koccintottak. Már a harmadik üveget bontották fel, beleszámítva a vacsora közben elfogyasztott italt, és a hangulat ennek megfelelően egyre kötetlenebb lett. Igaz, az elmúlt évek közös nyaralásai, a bulik, közös vacsorák és hosszú beszélgetések közel hozták őket egymáshoz, de a harmadik üveg lassú ürülésével valahogy lágyabb, kontúrjait vesztettebb lett a világ és beszélgetés is.
Clare élvezte, hogy a nappali kanapéján ülve, lágy szédüléssel hallgatja a többiek beszélgetését. Jólesett a vacsora utáni lusta ejtőzés, a bor édes – harmonikus íze, jólesett látni azt, hogy Peter gátlásai feloldódnak, s a férfi átkarolja, magához öleli Dianát. Clare izgult értük, de aClare – ta Diana ujján ott csillogott a gyűrű, megnyugodott, és most is átjárta ez a kellemes nyugodtság, a biztonság érzése.
Az élet egyszerűen csak jó volt. Peter soha nem gondolta volna, hogy valaha így fog érezni, hogy valaha eljut arra a szintre, hogy minden kontroll és ellenőrzés nélkül üldögél néhány ember között, félreteszi a gyanakvását, és egyszerűen csak jól érzi magát. Szinte önkéntelenül simult a keze Diana vállára, s csak most döbbent rá, hogy mennyire megnyugtató érzés a bőre az ujjai alatt, a hajszálainak játéka a kézfején, amikor hevesen bólogat Harry szavaira, a szívének dobbanása, amit a nyakán nyugvó hüvelykujjával érez. Peter most azt ünnepelte, hogy megtalálta azt, akire várt, és ezt még képes volt be is vallani magának. Szokatlan, és szokatlanul jó volt ilyesminek örülni.
Diana arca kipirult, szeme csillogott. Hiába voltak együtt három éve, még mindig jólesően borzongott meg, ha Peter cirógatni kezdte a nyakát, s hiába várt és reménykedett ebben már hónapok óta, most szinte hihetetlen volt a gondolat, hogy tényleg megtörtént. Hogy az a gyűrű a kezén hozzá tartozik, ugyanúgy, ahogy az a férfi is, aki most izgatóan közel simult hozzá. Diana Peternek dőlt, igyekezett odafigyelni Harry szavaira, de valójában csak a benne kavargó békés elégedettségre tudott koncentrálni. Arra, hogy minden mennyire tökéletes így. Találkozott a pillantása Clare – ével, s tudta, hogy a lány pontosan tudja, mit érez. Cinkosan mosolyogtak össze egy pillanatra, s Dianának jólesett a tudat, hogy a másik lány is örül nekik.
– Várj csak, szerintem én eltettem belőle egy példányt – mondta Harry, Diana már nem is igen tudta, hogy mire. – Megnézem! – Diana bólintott, és lágy mosollyal hagyta, hogy a fiú kimenjen.