Véletlen!?

Boldog elégedettséggel szemléltem a közelmúltamat és az eljövendőt. A tavasz, mint minden évben idén is nyárba torkollott. Kissé eszembe juttatta, milyen is huszonévesnek lenni. Kissé belefásultam a szürke hétköznapokba, kissé elfeledtem milyen élni. A véletlen elébem sodort egy hölgyet, kinek rövid idő alatt sikerült kivezetnie a kezdődő szürkeségből. Munkám végett sokat utaztam a budapesti járatokon, és passzív időtöltés gyanánt könyvek tudományát szoktam magamhoz venni. Mindig is szerettem olvasni és páromban egy hasonló tudományok iránt érdeklődő személyre találtam. Sokat beszélgettünk az olvasottakról és néha még vitába is keveredtünk. Teljesen elégedett voltam mindennel. Kapcsolatunk az elején járt és Ő nem akart rögtön a túlzó szenvedély mezsgyéjére lépni. Nem volt okom sietni, vagy siettetni bármit. Úgy gondolom a jó dolgokra érdemes várni. Szokás mondani a jó bornak idő kell, de nekem aggodalmaim voltak, hogy a mienk hamarosan megbuggyan.

A hetek elteltével sem jött meg a szexuális vágya. Kezdtem azt hinni, hogy velem van a probléma, de minden egyes alkalommal megnyugtatott. Később, egy teljesen őszinte pillanatban bevallotta, hogy még szűz és fél. Abban a hitben volt, ha nem felel meg a minden téren maximalista vágyaimnak, akkor elhagyom. Tovább vártam, nem sürgettem, mert még emlékeztem az én első alkalmamra. Egy idő után viszont éreztem a hiányát. Nem tettem szóvá, mert már így is frusztrálva érezte magát esténként elbúcsúzáskor. Meghívást kaptunk egy nyárbúcsúztató házibuliba. Majd minden hétvégén voltunk egyen, így ez sem ígérkezett különlegesnek. Legalábbis azt hittem.

Három nappal a buli előtt is dolgoztam, mint minden szerdán. Tudtam a következő állomásomhoz, sokat fogok utazni, így felszállás után kerestem egy ülőhelyet, hogy tudjam a nálam lévő könyvet bújni. Egy fiatal lány mellé ültem le, aki szintén olvasott. Nem szoktam megnézni az embereket, nehogy szóval, vagy gondolattal megsértsem kedvesem. Az utazás során könyökünk többször összeért. Ilyen esetekben automatikus el szoktam venni a kezem, hogy kerüljem a testi kontaktust, de akkor valamiért otthagytam. Túlzás lenne azt állítani, hogy jólesett az érintése, de nem is zavart annyira, hogy ellenálljak.