Csongor és Tünde

– Tudom, hogy van valami közöttünk – búgta a fiú mély baritonjával a lány fülébe, a nyakát cirógatva leheletével. Tünde érezte, hogy megremeg a lába. Nehezen türtőztette magát, nehezen vonta ki magát a hatása alól, pedig nem lett volna szabad. Tartós és boldog párkapcsolatban élt, bár maga sem tudta hová is tartanak párjával, talán sehová. De kényelmes volt, bár az utóbbi időben párja sokat volt távol, és a szex csaták is alaposan megritkultak.
– Csak el akarsz csábítani, tudom. Hírhed nőcsábász hírében állsz, tudod? Figyelmeztettek már a lányok – sorolta az ellenérveket magának és Csongornak.
– Pedig hidd el, nem is volt közöm egyikükhöz sem. Tudod, házinyúlra nem lövünk. De téged tényleg szeretnélek elcsábítani. Szerencsére csak ezen a projekten dolgozunk együtt, így nem tiltott – vetette be a legsármosabb pillantását Csongor.

Eleinte játéknak tűnt, könnyű flörtnek. Ám belül tudta, hogy már nagyon rég érezte magát így. Hiába hitték nőfalónak, ő valójában megmaradt annak a szégyenlős kisfiúnak, aki gyerekkorában volt. Igaz, már nem pirult el egy vonzó nő közelében, szexuálisan is jól képzetté vált féltucatnyi barátnője mellett, flörtölni is szeretett, de nem vágyott többre. Csak szerette, ha egy nő Nőnek érezi magát mellette, és ő pedig Férfinak érezheti magát. Igaz, egy kis szexért nem kellett a szomszédba mennie. Elég jóképű fickó volt, mondhatni beérett a nyeretlen kamasz srác, sportolt is, és a kellően magabiztos fellépése is megvolt, amit a munkája is megkövetelt. Mégsem nem bújt ágyba – fával, válogatós volt, egyre inkább.

Kár, hogy Tünde elérhetetlen, hiszen mint minden szép nőén, az ő laptopján is a barátja fotója díszelgett háttér képként. Táncosnő múltját le sem tagadta volna, nem lehetet nem észrevenni kecsesen ringó járásán. A versenysúlyához felvett plusz néhány kiló pedig csak még formásabbá tette sportos alakját. Bársonyosan fehér arcán erőteljesen kiugró, érzékien vastag ajkai, állán egy pici gödröcske tették hihetetlenül szexivé a lányt. Természetes kedvessége, naivsága és kíváncsisága távol volt mindentől, a modern harácsoló társadalom minden sallangjától, mindentől, amitől Csongor lassan már megcsömörlött. Ebben a nőben volt valami, valami, amit már rég érzett a fiú, vagy talán még sohasem.