Mire jó egy munkatárs...?

Azt mondják, egy ember életében egyszer adatik meg az, amikor azt mondhatja magáról : most olyan szerelmes vagyok, hogy ennél már nincs feljebb... Hát, ezek szerint én férfiként ez alól kivételt képezek.

Elöljáróban annyit, hogy a történet minden szava valóság, a benne található neveket és helyszíneket a résztvevők személyes adatainak védelme érdekében megmásítottam. Azonban ha a sztori Hölgytagja magára ismerne ebből az elmesélésből, akkor szívesen veszem, ha jelentkezik, és beszélgetünk kicsit a múltról... Ő tudni fogja a módját, hogyan tud velem kapcsolatba lépni.

Egy hajdú-bihari kisvárosban tengettem ifjúkori éveimet, a már-már megszokott rituálé szerint : általános iskola, középiskola, szakképzések, munkahely, majd... a kilátástalanság. A kilátástalanság arra nézve, hogy bármikor saját egzisztenciám, lakásom, családom legyen. Ekkor érlelődött meg bennem a gondolat, hogy "EL INNEN!!! ", bármilyen fájó is, mert mégiscsak itt nőttem fel, itt vannak a rokonaim, barátaim, akik még nem értek meg ugyanerre az elhatározásra, amire én.

Egy alkalmas pillanatban, amelyet én annak éreztem, régebben Budapesten élő ismerősöm szállásajánlatát elfogadva felültem az első IC-re, és nekivágtam. Munkám is került, hajnali újságkihordóként kezdtem fővárosi életemet, amely munka jó volt arra, hogy megbecsüljek minden kis dolgot, amit csak kaptam-kaphattam a sorstól.
Elég hamar rá kellett döbbenjek arra, hogy ez a fizetés épen nem elég semmire, lassan el kellett kezdenem saját kégli után nézni, épp ezért éjszakai árufeltöltést, szép, divatos szóval élve, polcszervizes munkát vállaltam egy közeli Stresszkó-ban. Ezeket azért írom le ilyen viszonylagos részletességgel, mert be kell mutatnom, hogy normális emberi kapcsolatok kiépítésére, magyarul szólva csajozásra, nekem akkoriban sem időm, sem energiám, legfőbbképpen pénzem nem volt.
Mindezek mellett természetesen folyamatosan kerestem a kiutat, a jobb állást különböző hirdetésekre elküldött szakmai önéletrajzok segítségével.

Egy szép napon aztán a Jó elnyerte méltó jutalmát, a Rossz pedig megbűnhődött : felvételt nyertem akkori álmaim állására, és egyidejüleg jól felmondtam a Stresszkónak is, meg az újságos cégnek is.

Életem új fordulatot vett, normális munkaidőben dolgoztam reggel 8-tól délután 1/2 5-ig, jól kerestem, barátokat, ismerősöket szereztem.