Péntek 13. születésnap

A tv-t kapcsolgattam unalmamban. Semmi nem tudott lekötni, kezdtem ideges lenni. Már sokadszor gondoltam végig a mai nap eseményeit.
Kora reggel vörös rózsával ébresztettem kedvesem, én akartam lenni az első, aki megköszönti őt születésnapja alkalmából. Ő álmosan mosolyogva hozzám bújt, s egy hosszú csók kíséretében megköszönte.
– Óh, ilyen ébresztő után csak jó napom lehet ma – s egy játékos ásítással végighúzta kezét a testén. Könnyű hálóingén keresztül átsejlettek domborulatai.
– Sietnem kell, ha nem akarok elkésni – nyögtem, s nyeltem egy nagyot.
– Este meg későn érsz megint haza, mi? – kérdezte álmos szemekkel.
– Sajnos igen. Tudod kicsim, hogy ezek a vacsorák néha elhúzódnak.
– Igen – sóhajtotta –, már tudom...
– Sietek. Megígérem!
Kifelé menet mosolyogtam magamban, hiszen meglepivel készültem nejem szülinapja alkalmából, de ezt ő természetesen nem tudhatta.

A cégem üzleti partnereivel elköltött ebéd után felálltam és elnézést kértem, elmeséltem, hogy milyen nap is van ma, s kértem nézzék el nekem, ha most távozom, hiszen a fontos dolgokon már túl vagyunk. Kérték adjam át jókívánságaikat nejemnek, s meleg kézszorítások után utamra bocsátottak.
Hazafelé ismét csak mosolyogtam, hiszen Adél úgy tudja, hogy ma későn érek haza a céges vacsora után, s micsoda meglepetés lesz neki hazaértekor, hogy ma minden az ő kényét, kedvét szolgálja...

Délután kényelmesen főzőcskéztem, mindent előkészítettem előre, s ment is minden, mint a karikacsapás. 5-re gyakorlatilag mindennel elkészültem a nagy nap alkalmából.

Úgy fél hét tájban lekapcsoltam a villanyokat, s kisétáltam a házunk udvarára, s gyönyörködtem a hóesésben. Előző év tavaszán vásároltuk a házat, s mindketten imádtuk. Az elmúlt évben parkosítottuk az udvart, és most nagyon jól esett a hólepte növények és fák között poroszkálni. Csak a szomszéd kerítése előtt magasodó lámpa világította be az udvart lélegzetelállító látványban részesítve ezzel... Egy autó lassított kinn az utcán, de mire a bejárathoz értem már csak azt láttam, ahogy a néhány háznyival arrébb kezdődő kis utcába bekanyarodik... Pedig azt hittem kedvesem hozta haza valamelyik kollégája.
Visszamentem a nappaliba, leültem a kanapéra, s eszembe jutott házasságunk elmúlt négy éve. Gyakorlatilag jól működött, de az utóbbi néhány hónapban mindketten türelmetlenebbek voltunk egymáshoz, s ez bizony néha vitákhoz vezetett. A munkám miatt, egyéb családi problémák miatt stb..