Masszőznő 3. rész

Alvás közben máskor is sokat forgolódok. Most meg még inkább és egy ilyen fordulás közben megakadt a lábam valamiben. Félálomban felnéztem és a fiam ült a lábamnál az ágy szélén a falnak döntött háttal még mindig meztelenül, felhúzott térdekkel amiket a kezével átkarolt. Láttam a szőrös fenekét és a csupasz herezacskóját.
– Mit... keresel... itt? – kérdeztem elnyújtva szinte alvás közben.
Nem válaszolt hanem éreztem feltérdel és az ágyamon mászva mellém feküdt a vállamra téve fejét, mint régen gyerekként és a fülembe súgta.
– Anya! Köszönöm... rettenetesen élveztem, mindig ezt csinálnám... – szemem ki sem nyitottam csak a tenyerem a szájára tettem.
– Ne... bánts.!... Kérlek! – próbáltam álmosságtól elcsukló hangon mondani – épp... eléggé... zavar a dolog... ami történik. – kezdtem éledezni, de a szeme még égett az kialvatlanságtól, a szám kiszáradt, éreztem alvás szagú.
Csukot szemmel felültem és kivánszorogtam a wc – re, majd a fürdőbe és a konyhába. Mikor vissza mentem, már majdnem éberen a fiam ugyan ott feküdt a könyökén támaszkodva a fejét a tenyerébe pihentetve. Én leültem, majd az ágy varázsa hatására lefeküdtem. István fiam azonnal kihasználva ezt, féloldalt fekve a fejét a vállamra térdét meg pont a bugyimra tette. Nem várta meg, hogy megszólaljak Ő kezdett beszélni.
– Miért zavar az Téged, hogy az eddig is szoros kapcsolat még szorosabb lett köztünk. Én rég álmodozom erről, rég megszerettem volna tenni, de nem volt merszem... – ismét belé fojtottam a szót.
– A vagy, én az anyád, épp elég bűn ami eddig megtörtént... – próbáltam előadni a felelősségteljes felnőtt anyát, de most a fiam fogta be a számot, de Ő nem a tenyerével, hanem a szájával.
Oly hirtelen tapadt a számra, oly erővel nyomta a nyelvét a számba, hogy nem tudtam mit tenni. Toltam el magamtól, de a nyelve elkezdett játszani az enyémmel. Oly profin csinálta, hogy elolvadtam. Mindig is szerettem csókolózni, de be kell valljam a férjem egyáltalán nem tudott és nem is akart. Így nehéz szívvel, de bontottam a csókot és azt hittem csak magamban konstatálom, de akaratlanul is félhangosra sikeredett.
– Ebben aztán profi a kiscsákó... – kaptam a szám elé, de már későn. Láttam a fiamon az elégedettséget és így már nagy mellénnyel kezdett a mondókájába.