A lányból lett fiú

Életem talán legszomorúbb, és legcsodálatosabb része volt ez, amit átélhettem. Mindez a testvérem ötlete volt. Egyik nap megjegyezte, hogy menjünk el bulizni.
– Menjünk, rúgjunk be.
– Hova akarsz menni? – kérdeztem tőle félve.
– Itt a sarkon van egy jó kis szórakozó hely – mondta, de már indult is kifelé az ajtón, húzva engem magával.
– Várj egy picit, nagyon jól tudod, hogy én nem szeretek ilyen helyekre járni, mert lehet, hogy te ott jól érzed magad, mert tudsz csajozni, de én mit kezdjek ott magammal? – kérdeztem.
– Hm... lássuk csak, van egy ötletem, benne vagy? – kérdezte, de a mosoly az arcán bizonytalanságot váltott ki belőlem.
– Attól függ mi az.
– Arra gondoltam, hogy beöltözhetnél pasinak, ezek a cuccok, amik nekem vannak jók rád is, úgyis rövid a hajad, simán elnéznek, mint pasi – mondta.
– Hát ez igazán remek ötlet, de veszélyes – mondtam neki miközben az egyik pólóját tuszkolta rám.

Felöltöztetett egy laza pólóba a melleimet lekötöttük, mert azt mondta ezt látta egy filmben, és tényleg bevált. Rám adott még egy farmert is, ami a térdinél ki volt szakítva, hogy még vagányabbnak tűnjek. Kicsit frusztráltnak éreztem magam abba a göncökbe. De mikor már a tükör felé invitált kezdtem belátni, hogy pasinak igazán helyes vagyok! Belőttük még a hajam, és már indulhattunk is a végzetünkbe!
Már az ajtóba a szívem a torkomba dobogott, életembe először féltem, mi lesz, ha lebukok.
– Gyere, már ne félj nem lesz semmi baj – Mondta, és húzott befelé magával.
Mikor már bent voltunk, az a sok ember, az a sok fény, ami elém tárult, félelmet árasztott belém. Elkezdett izzadni a tenyerem, és remegni kezdtek a lábaim is. Én csak követtem a testvéremet, mint a a gazdáját. Amerre ment követtem én is.
A pultnál megállt, és kikért valamit, nem hallottam mit kért, de nem is igazán érdekelt. Csak az, hogy minél hamarabb vége legyen ennek az egésznek, és mehessünk haza!
– Tessék, ezt idd meg – nyújtott felém valamit.
– Mi ez? – kérdeztem, miközben a pohár tartalmát nézegettem.
– Ne kérdez, csak idd – emelte a kezem a számhoz.
Bele nyaltam, de már az íze is keserű volt.
– Egyszerűbb, ha egyszerre húzod le, hidd, el akkor nem érzed annyira az ízét – mondta.
– De akkor meg mi értelme van, hogy megigyam? – kérdeztem furcsán nézve.
– Arra, hogy ezt az irtózatos félelmet lemossuk az arcodról, mert így senki nem fog az életben hozzád sem szólni.