Az erkély

Kb. két éve lehetett, amikor szóltak a barátaim, hogy menjek le én, meg a barátnőm egy hétvégére hozzájuk a Tisza partjára. A sulinak már vége volt egy hónapja, de a temérdek munka, meg vendégeskedés, meg utazgatás feledtette velem, hogy mit is jelent a szünidő. Így aztán kapva – kaptam az alkalmon, szóltam Andinak – a barátnőmnek – is, hogy megyünk, aki szintén rettentően örült, mert ezalatt az egy hónap alatt rá sem tudtam elég időt fordítani. Történt hát, hogy augusztus 6 – án, pénteken délután fogtuk a cókmókunkat, beültünk az autóba, és Tiszalök felé vettük az irányt. Olyan 5 körül érhettünk oda, de ez még mindig nagyon meleget jelentett abban az időszakban. Így aztán gyorsan túl estünk az üdvözléseken, és miharabb beszaladtunk a házba. Bent aztán hellyel bennünket Sanyi, meg a barátnője Cica. Igen ez egy érdekes név, de ő egyszerűen kikérte magának, hogy de igen, és akkor is, és másképp ne is hívjuk, mert ő bizony Cica. Hát így hívtuk.
A személyijében persze "Szilvi" állt, de ez őt nem érdekelte – nem szerette ezt a nevet. Szóval hellyel , amit aztán egy kellemes hideg üdítő követett. Közben beszélgetésbe elegyedtünk, beraktunk valami finom kis háttérzenét, és én kezdtem érezni, hogy miként kezdenek elszállni rólam az elmúlt hónap, év nyomásai. Rájöttem, hogy mennyit jelent ez a pár perc pihenés is, ezután a kimerítő időszak után. Láttam a barátnőmön is, hogy ő is élvezi a pihenést. A rövidke érzelgősség után aztán hamar visszaszálltam a földre, és tanácsoltam, hogy megzuhanyozunk, és aztán elmehetnénk vmit enni. Mindenki helyeslően bólogatott, így aztán fél 7 körül elmentünk egy helyi vendéglőbe, ahol a vacsorát nagyon finom tokaji borral öblítettük. Elég rendesen fogyasztottunk belőle, és kissé mentünk át egy helyi csárdába, ahol a négyünk közt rendezett darts verseny elég sok célzóvizet fogyasztatott el velünk megint. A jót tett a barátságnak is, a baráti kézfogás kezdett egyre inkább már ölelkezésekbe áthágni. Mindannyiunkat nagyon közel hozott egymáshoz ez a verseny. A kellemes kis italozás után aztán hazafelé vettük az irányt, de eldöntöttük, hogy a Tisza mellett megyünk, mert ilyen nyári estén máshol nem is lehet menni.