Téli éjszakák 1. rész - Fogadás

Lucius Malfoy hatalmas nappalijának ajtajában állt. Vállával az ajtófélfának támaszkodott, és hideg, kék szemeivel a kandalló előtti fotelban ülő alakot fürkészte.
A nap már rég elhagyta a horizontot, átadva helyét a sötét, csillagos éjszakának. Az ablakon beszűrődő telihold fényén kívül a kandallóban ropogó tűz volt az egyetlen fényforrás, mely jól láthatóan megvilágította a nő arcát. Szótlanul ült a kényelmes fotelban, miközben a sárgás-vöröses lángok táncát bámulta.
– Mennyire tiszta, mennyire ártatlan, mennyire... titokzatos. Milyen ostoba voltam, mikor azt hittem, hogy bármit is el tudok nála érni – gondolta magában a férfi.

– Mindig csak ez a búskomor hangulat – szólalt meg rekedt, mély hangján.
A nő kissé összerezzent a hang hallatán, fejét a bejárat felé fordította. Tekintete találkozott a férfiéval, majd halványan elmosolyodott.
– Úgy tudtam, ma máshol éjszakázik – felelte vontatottan.
– Sikerült hamarabb elintéznem az ügyeimet, így fölöslegesnek tartottam, hogy ott éjszakázzam. – A szőke mágus lassan megindult felé, miközben levette magáról fekete talárját. Hanyagul ledobta az egyik kis asztalra, töltött egy-egy pohár , odanyújtotta az egyiket a nőnek, majd leült a vele szemben lévő fotelba. – Napról napra rosszabbul fest – jegyezte meg szemtelenül.
– Sajnálom. Ha ennyire zavarja a társaságom, akár magamra is hagyhatna.
– Nem hiszem, hogy most bármivel is rá tudna venni arra, hogy felálljak ebből a fotelból – kapott a mondaton.
– Látszik, hogy semmit sem tud rólam.
– Nocsak, ezt vegyem kihívásnak?
– Annak veszi, aminek akarja – legyintett Tia egykedvűen, s bár nem volt szokása, de nagyot kortyolt a borból.
– Fogadunk? – kérdezte Lucius sejtelmes mosollyal a szája sarkában. Vérbeli mardekárosként egyszerűen nem hagyhatott ki egy ilyen alkalmat.
– Hogy mondja? – kérdezett vissza a nő kissé meglepetten.
– Jól hallotta. Fogadjunk, hogy semmi olyat nem tudna tenni, ami arra késztetne, hogy felálljak ebből a fotelból.
– Tét? – vonta fel Tia kérdőn a szemöldökét, miközben újabbat kortyolt a borból.
– A vesztes teljesíti a győztes egy kívánságát.
– Rendben! – vágta rá a nő gondolkozás nélkül. Lucius egy pillanatra meglepődött Tia magabiztosságát látva, de ismerve saját magát tudta, hogy ezt a fogadást bizony már most megnyerte.