A hipnotizőr 3. rész

Teljesen ki lettem facsarva. Ezek a történetek, és a tanácsosné lánya... Szép az élet hangulatban sétáltam be a hatalmas ház hátsó bejáratán. Remélem a főnöknőmnek már nincs szüksége rám és kipihenhetem magam. Hanyagul intettem be a konyhára, de a szakácsnő utánam kiabált:
– Gyere csak vissza, te disznó!
Megütköztem ezen a hangon, és visszaosontam a konyhához. Nem volt bent más csak a dagadt néger szakácsnő.
– Láttalak, ám reggel mit műveltél a kisasszonnyal tanítás gyanánt!
Hűhh, bassza meg, ez meglátott. Hízelegni kezdtem a gusztustalan némbernek, még a nyakába is becsókoltam hátulról. Láttam ez tetszett neki, de csoda, hogy nem hánytam el magam.
– Most dörgölődzöl, mi? Máskor meg le se szarsz!
– Na, hisz tudod, hogy imádlak, az édes gömbölyű seggeddel... – próbálkoztam tovább undorral pillogva hatalmas, hájas hátsója felé.
– Ha így van, akkor gyere velem és bizonyíts! – fogta meg a karom és tolt maga előtt a WC – ig. Betuszkolt, bezárta az ajtót és a mellei közé húzta a fejem. Elővette őket és nyalnom kellett. Tenyérnyi fekete udvarban galambtojásnyi bimbó meredt. Hol egyiket, hol a másikat gyömöszölte a számba. Undorodom a fekete nőktől, de most nem volt választásom.
A fajansznak háttal a kőre nyomott, fejem hátradöntötte arccal fölfelé az ülőke felett, majd fölém kuporodott. Ruháját felhúzta és pinájának vad, fekete húsfodrait az arcomhoz dörzsölte.
– Na ezt nyald! Ezen van mit!
Tényleg majdnem hánytam, de próbáltam élvezetet okozni neki. Hatalmas szőrös muff volt, irgalmatlan sötétrózsaszín hasadékkal, melyből a mosdatlanság szúrós párája szállt alá. Amit a szappannal nem végzett el azt elvégeztette velem, és csak dörzsölte állati altestét a nyelvemhez kedve szerint, de ez még nem volt elég, mert előrébb csúszott és a seggluka került a számhoz. Úgy tettem mintha nem érteném, de rámparancsolt:
– Nyald, te disznó!
Mit tehettem volna... Nyelvem a fekete ráncok közé fúrtam. Közben hallottam, hogy a büdös szuka rágyújtott egy szivarra. – Lám sziesztázik, a seggét nyalatva! – ezt a szivarozását külön utáltam.
Pöfékelt és néha valami furcsa nyögés tört ki belőle. Ez kicsit emlékeztetett egy kétmázsás koca zabálás közbeni fujtatására a moslékos vályú előtt. Csak most az én szám volt a moslékban és a vályúnak esett jól.