Karácsonyi ajándék

Minden évben eljön ez a csodálatos időszak, amikor a felnőttek is egy kicsit gyerekké válnak, és izgatottan várják, vajon milyen meglepetést kapnak szeretteiktől. Sokszor egy apró, szívből szóló mondat, vagy tett sokkal többet ér, mint egy tárgy.
December 23. volt. Kint nagy pelyhekben hullott a hó, vakító fehérség lepte el az egész tájat. Idén a karácsonyt egyedül egy kis kunyhóban töltöttem az Alpok hegységében. Épp egy hónapja, hogy szakítottam Zolival. Rengeteg átsírt éjszakán voltam már túl, és úgy gondoltam, jót tenne nekem egy kis kikapcsolódás, még akkor is, ha egyedül leszek. A barátnőim felajánlották, hogy nyugodtan töltsem velük a karácsonyt, de hát nekik mind volt barátjuk vagy férjük. Nem bírtam volna elviselni, ha ők összebújnának a forró kályha előtt, és én pedig egyedül állnék ott és nézném őket azzal az erőltetett mosollyal, ami az arcomra fagyna. Így tehát ezt a megoldást láttam a legjobbnak.

Mivel a hegy tetején laktam, ezért béreltem egy nagy terepjárót, amivel a hegyen föl-le tudok majd közlekedni. Beültem tehát a kocsiba, gondoltam, szétnézek a kis városban a hegy lábánál. Kezdett sötétedni. Már vagy egy fél órája vezettem, amikor egyszer csak leállt a kocsi. Próbáltam újra beindítani, de semmi. Meg se nyekkent. Azt hittem ott kapok szívrohamot! Próbáltam előkaparni a mobilomat a táskámból, de térerő persze nulla.
Legalább egy fél órán át ott fagyoskodtam, abban reménykedve, hogy hátha valaki erre felé jár. Már félig lefagytak a lábujjaim, mikor autó búgását hallottam. Először azt hittem, hogy csak álmodom. De aztán megláttam a reflektor erős fényeit, amelyek erősen a szemembe világítottak. Odarohantam a félig megfagyott lábujjaimmal a közeledő autóhoz, hogy segítséget kérjek. Az persze rögtön észrevett és leállt, hogy segíteni próbáljon. Egy férfi szállt ki a kocsiból. Odalépett hozzám. Először féltem, hogy egy osztrák lesz az, és nem értek majd egy szót se abból, amit mond.
– Jó estét! Látom kis probléma adódott – meglepődve hallottam egy magyar nyelven beszélő férfihangot.
– Mi az hogy "kis probléma"? – förmedtem rá a férfira, aki egész helyesnek tűnt.
– Megtenné, hogy nem ordít velem? A feleségemre emlékeztet..
Oh. Szóval felesége van.
– Mármint a VOLT feleségemre-tette a hangsúlyt a volt-ra.
Ez az!
– Sajnálom, csak már legalább egy fél órája itt állok ebben a dermesztő fagyban. Megnézné, hogy mi történhetett? Egyszer csak leállt itt a semmi közepén.