A tanya ahol élünk 9. rész - András

Szerencsére Juli nővérem elintézett mindent a temetéssel kapcsolatban, én képtelen lettem volna rá. Néhány napig még nálam maradt vigasztalt, istápolt. A fiam magához vette egy most szült asszony, de csak rövid ideig tudta vállalni a szoptatást, sürgősen dadát kellett keresnem. Miután a nővérem haza utazott ideje volt talpra állnom. Ám azt megfogattam magamban, hogy soha többé senkit nem engedek ennyire közel magamhoz. Mától fogva a nőket csak használni, alkalom adtán kihasználni fogom. Élni fogok a hatalmam és a pénzem adta előnyökkel.
Ketten maradtunk Vilmával, a szakácsnővel a házban. Szigorú napirend szerint éltem, korán keltem, elvártam a szakácsnőmtől, hogy reggel hatkor reggelit készítsen nekem. Ez egy darabig működött is ám egy szürke, hideg kora tavaszi reggelen üresen találtam a konyhát.
– Vilmaaa!!! – ordítottam bele a nyirkos hajnali csendbe.
Ajtó csapódást, majd siető csoszogást hallottam. Szakácsnőm rémült arccal, kibontott hajjal, egy szál hálóingben jelent meg a konyhában.
– Bocsánat gazdám, elaludtam, ilyen még soha nem fordult elő velem – mentegetőzött már az ajtóban.
Majdnem elnevettem magam, de nagyon szigorú arcot vágtam, amitől a szegény asszony még jobban megijedt.
– Nagyon jól tudod Vilma, aki hibát követ el azt megbüntetjük, aki jót cselekszik azt megjutalmazzuk, így működik ez a világ. Ma te hibát követtél el, hogy ez ne forduljon elő többet meg kell büntetnem téged. Tíz korbácsütés a büntetésed, húzd fel a hálóinged, és hasalj az asztalra.
Sírással küszködve próbált mentegetőzni, de amikor látta, hogy hajthatatlan vagyok engedelmeskedett. Volt nálam egy rövid nyelű lovagló korbács, ami kitűnő eszköz volt a büntetés végrehajtásához. Kétszer megsuhogtattam a levegőben, aztán lecsaptam. A fonott bőr hangosan hasította a levegőt, aztán tompa csattanással célba ért. Mire felocsúdott volna még egyszer lesújtottam. Két vörös hurka virított hatalmas fenekén, kezdtem élvezni a dolgot, és már kemény erekcióm volt. Elővettem a farkam, és az asszony mögé álltam, aki görcsösen markolta az asztal szélét.
– Még nyolc ütés vissza van, elengedem ha másképp ki tudsz engesztelni.
– Bármit gazdám, csak ne üssön meg többet – rimánkodott.
Nagyon be voltam indulva, széthúztam a forrón lüktető farpofákat. A markomba köptem, megnyálaztam a farkam végét, közelebb léptem fegyverem a ráncos ánuszhoz igazítottam, és egy határozott lökéssel behatoltam.
– Atyaúristen – kiáltott fel az asszony meglepetten.