Miénk a délután

Egyszer, még 10. – es koromban volt egy osztálytársam, akivel már nagyon régóta ismertük egymást, de egyikünk sem mert barátságnál tovább közeledni egymáshoz.

A nő magas 175 cm volt, nem volt gizda, de nem is volt dagadt. Ideális és arányos testalkata volt. Lapockákig érő hosszú egyenesre fésült, szőke haja volt, nagy kerek feszes mellei voltak. Mindenki azt kérdezte tőle, mennyiért csinálták meg. Persze nem hitték el, hogy igazi. Kivéve engem, mert én ismertem a legrégebbről.
Nekem nagyon tetszett a lány, de nem mondtam el neki, mert féltem, hogy ezzel vége lehet a barátságunknak.
Egy keddi napon észrevettem, hogy feltűnően beszélget a barátnőjével, felém néznek, és amikor odanézek mosolyognak.
Ez nagyon megbántott, mert azt hittem, hogy kigúnyolnak. Aznap nem volt jó kedvem.

Odajött hozzám, megfogta a kezemet, és annyit mondott, hogy:
– Olyan aranyos, és egyben izgató vagy, amikor nincs jó kedved.
Hirtelen éreztem, hogy valami melegség tölt el. Nem lehet. gondoltam magamban. A fülem káprázik. Nem hiszem, hogy ezt mondta.
– Megismételnéd? Azt hiszem rosszul hallottam.
– Nagyon is jól hallottad. Már mióta ismerlek tetszel nekem.
Na mondom. Ha én ezt tudom...
– Próbáltam a tudtodra adni, de azt hittem, nem tetszenék neked, vagy hogy te ezt a kapcsolatot inkább testvérinek tartanád.
– Én pedig nem is próbáltam közeledni, mert ha nemet mondasz, akkor az egész barátságunknak is vége lehet.
– De miért nem vetted a jeleket?
– Lehet, hogy kicsit nem figyeltem, de milyen jeleket?
– Hagyjuk...
– Na, de mégis?
Ő erre nem válaszolt, hanem hozzászorított a garázsfalhoz – Mert szünetekben az iskola garázsánál voltunk – és olyan szenvedélyesen csókolt meg, mint eddig még senki. Azt hittem ott helyben elmegyek. Az egész szünetet végigcsókolóztuk.

Bementünk matek órára. Nem mellettem ült, hanem a terem másik felében. Kaptam egy levelet, és amit benne olvastam fejbevágásként ért. Igen. Ő írt. Niki.
"Ma nincsenek otthon a szüleim, igazán átjöhetnél".
A válaszomnak a papírfecnire firkantottam, hogy rendben. Suli után gyorsan hazavittem a cuccaimat, és elindultam hozzájuk.