Vágyaink szerint

Az ember képzeletében sokféle ember szerepel, kivel el tudna képzelni ilyen – olyan életszituációkat. A férfiaknál a nővérek, a rendőrnők, a pincérek, tanárnők vannak a toplista elején. A nőknél ez az egyenruhára fókuszálódik. A történet mi velem esett meg, nem egészen az ilyen képzelgések megvalósulása, de nagyon hasonló ehhez. A történet középpontjában egy dada, vagy más néven egy bölcsődei gondozó áll. Egy külvárosi bölcsődébe járt a fiam. Minden második hétvégén pénteken én mentem érte, mert úgynevezett hétvégi apuka vagyok. A miértje nem lényeges. Fiam természete nem a legjobb, így miután befejezte a bölcsődei éveket, úgy döntöttem anyagilag támogatom az intézményt. Direkt vártam meg, amíg befejezi, nehogy akarva – akaratlanul megkülönböztetett bánásmódban legyen része. Június utolsó péntekjén bementem a bölcsődébe, abban az időpontban amikor érte szoktam menni.
– Jó napot apuka. Sándor már nem jár hozzánk.
– Jó napot. Tudom, nem is azért jöttem.
– Anyukával már elrendeztünk mindent. Elvitte a ruhákat, az üzenőfüzetet.
– A bölcsődei vezetővel szeretnék beszélni.
– Megkérdezhetem, hogy milyen ügyben.
– Igen, de amikor a beszélgetésre sor kerül, reményeim szerint Önök is ott lesznek.
– Valami probléma van?
– Nincsen.
– A bölcsődei vezetőt már nem találja bent. Hétfő reggel 8. 00-tól van bent.
– Köszönöm. Akkor hétfőn. Kelleme hétvégét.
– Viszont. Viszontlátásra.

A hétvégét munkával töltöttem, illetve a tárgyalási előkészületekkel. Hétfőn reggel pontban 8 órakor a bölcsődében voltam. A vezető ajtaján egy határozott "Igen" után beléptem. Az irodában egy negyven év körüli hölgy ült az íróasztala mögött. Vele még nem volt szerencsém találkozni.
– Jó reggelt! Mit tehetek Önért.
– Jó reggelt! Nagy Péter vagyok, Nagy Sándor János édesapja. A fiam két évig járt ebbe az intézménybe és a múlt héttel elballagott. Az itt léte alatt viselkedése nem mondható a legjobbnak. A csoportját vezető dadák tudásuk legjavát adva figyelték és nevelgették Őt. Ezért, most, hogy befejezte, támogatni szeretném az intézményt.
– Ez kedves Öntől. Milyen jellegű támogatásra gondolt?
– Az én szememben ennek a bölcsődének megvan mindene. De én csak pár perceket töltök itt. Anyagilag támogatnám, és mellé szabad kezet adnék annak felhasználására. Azért most, mert nem akartam, hogy emiatt a fiamat bármilyen megkülönböztetés érje.
– Mekkora összegre gondolt?