Mindenki menyasszonya

– Aztán jó zalai nohát kaptál-e a szilvapálinka előtt? Tudod, olyan rózsaszínes, schillerest, kaparóst, vastag, fehér, gömbölyű üvegpohárban.
– Előtte, Tóni bácsi? Meg utána, meg közben! Csak épp a pohárban nem keverték össze, és a vőlegénynek mindenkivel koccintania kellett. Rettenetes volt!
– Bizony, az úgy szokás arrafelé. Egyetlen ellenszere van, jó, faggyús, büdös birkapörkölttel megágyazni neki. Akkor aztán mindegy mit iszol és mennyit.
– Egy idő után így is mindegy volt. A menyasszonytáncnál már a seprű támasztotta őt a falhoz. – nevetett Edit
– El is lopták Editet, ami a népi folklór szerint nagy szégyen. – fűztem hozzá bűnbánóan.
– Gyerekkori barátaim tréfáltak meg. – szúrta közbe gyorsan újdonsült feleségem.
– Mit nem hallok Editke? Aztán legalább rendesen megtiszteltek azok a gyerekkori barátok?
– No de Tóni bácsi! – jött zavarba Edit.
– Ismerlek én téged. No meg a jó falusi lakodalmakat is, amikor idegen legény akar benősülni egy házhoz. – mosolygott Tóni bácsi mindentudóan.
Nem fogtam fel mondatainak súlyát, hiszen mit tudtam én még akkor Editről.
Számomra ő hosszú combú, alma mellű, csodás barna szépség volt, aki körül vibrált a levegő. Aki, bár távoli zalai faluból került a főiskolára, cseppnyi elfogódottság nélkül állt szóba bárkivel, és könnyed, táncos lábakkal lépdelt a pesti éjszakában. Szemének vidám szikráit pedig semmilyen éjszakázás nem tudta megtörni, a sötét karikák, a duzzadt, kiharapott ajkak csak karakterisztikusabbá, végzetesebbé tették az arcát. A fiúk cinkos pillantásait elismerésnek vélve kihúztam magam mellette, és büszkén hagytam, hogy Edit hozzám simítsa csípőjét.
Csak néha gyötörtek homályos sejtések, amikor zárva találtam ajtaját a koleszban, vagy csak egy cédula várt, két sorban odavetett mentegetőzéssel. De hát a lepke sem tudja, hogy a lámpa nem csak ragyogó, fényes, de éget is. Fenntartások nélkül örültem Edit vad és korlátlan szabadságának, izgalmas, színes ismeretségi körének. Szédülten hagytam, hogy magával vonjon kielégíthetetlen kíváncsisága féktelen játékaiba, és meg kell mondanom, soha nem csalódtam benne. Egyszerű szülei számára diplomás, egyetlen lányuk volt, minden büszkeségük tárgya és forrása, aki jó állást, lakást, és lám férjet is talált a távoli Pesten, ahol ők életükben tán egyszer, ha jártak.