A nyeremény 12. rész - Mi történt Svetával?

– Eli! Kérdezhetek valamit?
– Persze kicsim.
– Mi történt Svetával?
– Hát ő alaposan kitolt magával... Tudod a főnökünk nem egy szemét ürge, de nem tűri az engedetlenséget, mindenkinek el kell végezni a feladatát. Ha jól dolgozol kényeztetni fog, ha nem, megbüntet.
– És milyen büntetést kapott Sveta?
– Még mindig nem a legrosszabbat, a pincében van gondolkodni, de sajnos nagyon makacs, ami azért baj, mert ennek csak ő ihatja meg a levét...
Nem mertem megkérdezni, mi lehet még ennél is rosszabb, hogy a pincében van bezárva a lány, ezért inkább azt kérdeztem:
– Nem segíthetek?
– Igazán kedves lány vagy! Végül is mit veszíthetünk? Egyet azonban tudnod kell, Svetának már nincs választási lehetősége, minden meg kell csinálnia, amit a fotósok kitalálnak ahhoz, hogy bocsánatot nyerjen!
– Úgy érted, amit én is csinálok?
– Vagy annál keményebbet is. Te csak olyat csinálsz, amihez kedved van, Angi például nem dolgozik fiúkkal, de Svetának mindent meg kell tennie, mindent.
Eli lekísért a pincébe, kinyitott egy fém ajtót, ami mögött egy folyosó volt.
– Az utolsó ajtó jobbra. Kinyithatod az ajtót, de vissza kell zárnod, mielőtt visszajössz! Kopogj ezen az ajtón és én kiengedlek! Okés?
– Okés.
Eli rám zárta az ajtót és én megközelítettem a folyosó végét és zavaromban bekopogtam az utolsó ajtón. Nem válaszolt senki, csak sírást hallottam, eltoltam a retesz és kinyitottam a nehéz fém ajtót. Pokoli bűz csapta meg az orrom. A sötét helyiségbe csak a folyosóról szűrődött be fény. A jobb hátsó sarokban kuporgott a lány, kezét a szeme elé tartva.
– Mit akartok?
– Csak én vagyok, Nóri.
– Kicsoda? Ja, az kis – itt megakadt a mondókájában – Miért jöttél?
– Szeretnék segíteni.
– Nekem? Miért?
– Nem esik jól, hogy idezártak, nem érdemled meg, bár elég hülye voltál...
– Hülye? Mert nem akarok kurva lenni?
– Nem igazán értelek, de hidd el, mindenki jól érzi magát, egyik lány sem problémázik azon, hogy le kell vetkőznie. Nem tudom pontosan mit értesz azon, hogy kurva, én többet is vállaltam, mint hogy pucéron pózolok a gép előtt, de életem legcsodásabb napjait éltem át, mióta itt vagyok. Olyan dolgokat művelek, amik a falumban sosem jutottak volna az eszembe, de épp ez jó benne, és olyan nagyszerű kedves emberek vezettek be ebbe az új világba, akiktől tényleg öröm tanulni.
– Nekem nincs kedvem ezekhez a dolgokhoz.