Kaland

Edgar Johnson elégedetten pillantott körül az irodájában. Amit itt lát azért keményen megdolgozott, végigtanulta az életét, sikereket ért el és most eljutott egy olyan pozícióba, amire már nagyon régóta vágyott. Végre alelnök lett a cégnél. 52 évesen. És ez nem kis szó. Büszkeséggel nézett végig a berendezési tárgyakon, az elegáns foteleken, az igényes íróasztalán, majd felállt és az ablakhoz sétált, ahonnan fergeteges kilátás nyílt az alatta nyüzsgő városra. Igen, megcsinálta!

A nap vége felé járt, lassan pakolászni kezdett. Holnap kezdődik az igazi munka! Ma még csak barátkozott a környezettel, megismerkedett az "alattvalóival", és nem tudott betelni az új irodával. A minibárhoz lépett – mert most már ilyenje is volt – és egy ujjnyi whiskyt töltött magának, majd lassan kortyolgatva ismét végigsétált az irodájában. Az ő irodájában. Persze a tágas helyiség csak a fizikai megnyilvánulása volt a posztjának és azért ennél jóval többre tartotta, hogy alelnök lett.

Miután megitta az italt, felkapta aktatáskáját és a lift felé indult. Hosszú percekbe telt mire a 46. emeletről a lift leért a földszintre. Biccentett a portásnak, majd a kijárat felé indult. Ki tudja, lehet hogy ő nem figyelt, lehet hogy a fiatal nő, aki be akart jönni, a lényeg hogy összeütköztek.

– Óh bocsánat – mondta és leguggolt, hogy segítsen összeszedni a szétborult táskát.
– Semmi baj, én voltam figyelmetlen – szabadkozott a csinos nő.
– De igen van baj – válaszolta Edgar – hogy lehetek ennyire ügyetlen?

Tekintetük találkozott és az a bizonyos szikra ott izzott kettejük között. Egyetlen gyenge pontja volt Edgarnak: a nők. Egyszerűen nem tudott ellenállni nekik és amilyen mázlista volt ők se neki. Magas, sportos testalkatú volt, szikrázóan kék szeme úgy vonzotta a nőket, mint valami mágnes. És ezt tudta.

Szerette a kalandokat, felesége sosem tudott meg semmit. Egy üzleti úttal bármit meg tudott magyarázni. Aztán már csak meg kellett hívnia a delikvenst egy vacsorára. És ez mindig bejött, úgyhogy most se félt a kudarctól. Tetszett neki a nő, az illata egyenesen elvarázsolta. Vállig érő haja és bájos pofikája az egyik barátnőjére emlékeztette a férfit.

Mielőtt megszólalt már tudta a választ

– Kérem, ki kell hogy engeszteljem ezért az ügyetlenségért. Engedje meg, hogy meghívjam vacsorára

A nő vonakodva válaszolt, ment is volna meg nem is. Hiszen ez egy vadidegen férfi! Igaz, annyira szép kék szeme van!

– Köszönöm, de tényleg nincs semmi baj... még valamit el kell itt intéznem – próbált mentegetődzni
– Ugyan már, az irodaházban nincs senki, úgysem tudná elintézni amit szeretne. Legalábbis ma nem. Jöjjön vissza holnap. De addig még eljöhetne velem vacsorázni. Nos? – kérdezte Edgar és egy mosoly kíséretében kivillantotta szép fogsorát
– Hát nem is tudom... – próbálta magát meggyőzni a nő.
– Na, akkor ezt megbeszéltük. Taxi!

Pár perc múlva már a férfi egyik kedvenc étterme felé robogtak. Minden nőtípushoz tudott egy éttermet és most egy mediterrán jellegű helyre vitette magukat. A pincér ismerősként fogadta, és az egyik legeldugottabb két fős asztalhoz kísérte őket.

Az este pontosan úgy alakult, ahogy eddig mindig: az elfogyasztott bor, a kellemes hangulat, a gyertyafény, az ízletes ételek és természetesen egymás hatására mindketten feloldódtak, nevetgélve beszélgettek. Ó, Edgar már mennyiszer eljátszotta ezt! Igaz, néha élvezte is. Volt amikor csak kényszerből bírta ki az ilyen vacsorákat, mert türelmetlen volt és meg akarta kaparintani a prédát hogy minél hamarabb belemarkolhasson a friss húsba, de legtöbbször maga is élvezte ezt a kis "előjátékot". Mert ezután irány az ágy! Eddig még sose vallott kudarcot.

Most is élvezte a vacsorát, a nő teljesen elbővölte. Piros ajkai, bájos mosolya és egész lénye lenyűgözte. Hallgatta, ahogy mesél magáról, kiderült hogy 30 éves, marketinggel foglalkozik és Camille – nak hívják. De a magánéletet nem tárgyalták túl, Edgar nem szerette felfedni kilétét, inkább titokban maradt. Semmi kedve nem volt ahhoz, hogy egy ilyen kis kalandocska később bosszúból megzsarolja vagy valami egyéb kellemetlenséget okozzon neki. Mindig álnéven mutatkozott be, de ez senkit nem zavart, elsősorban csak az ő megnyugvását szolgálta. Gyanakvó természettel áldotta meg a sors.

Igy amikor róla kezdtek beszélni, többéves kalandozási tapasztalata segítségével ügyesen terelte a szót másra. Elfogyott még egy üveg bor, a kezek egyre gyakrabban simogatták egymást és a levegő is egyre tüzesebbé vált közöttük. A pillantásaikban minden vágyuk benne volt, a szexualitás szinte érezhetően tapintható lett. Edgar nem akarta elveszteni jó hírét, és amikor már úgy érezte, nem bírja megállni, hogy ne érjen hozzá a gyönyörűséghez, kérte a számlát. Majd a szállodában szabad utat enged a vágyainak; már előre érezte amint a két formás mell a kezeibe simul.

A nő sodródott az árral, eszébe nem jutott, hogy az este ilyen kellemesen alakul: jóképű, sármos úriemberrel vacsorázott, és nem volt annyira hülye, hogy ne tudja mi következik. Mindenkinek van egyéjszakás kalandja, neki miért ne lehetne? Ráadásul egy ilyan jóképű férfival. És a taxiban hagyta, hogy a férfi megsimogassa a karját, forró csókot leheljen a nyakára. Beleborzongott, már nem is kívánt mást csakhogy karjaiban tartsa ezt a hímet.

A szállodai szobába érve szinte azonnal egymásnak estek. Nem bírtak várni. Egymás után repültek le róluk a ruhadarabok. Edgar a nő két felemelt kezét nekiszorította a falnak, mire a két formás mell, amelyekre annyit várt, most ott ringtak kecsesen a szemei előtt, ő pedig hosszan szopogatta és nyaldosta őket. A nő átadta magát teljesen a férfinak, lecsukott szemmel halk sóhajok közepette élvezte a kényeztetést.

Edgar se bírta sokáig, feszülő ágyéka jelezte, hogy a teste többet szeretne holmi nyalakodásnál. Gyengéden karjaiba kapta a nőt és besétált vele a hálószobába. Azonnal vetkőztetni kezdte, a gyönyörű áldozatról sorra kerültek le a ruhadarabok: a szoknya a blúz, a melltartó és végül a bugyi. A harisnyát a férfi rajtahagyta a formás combokon; a harisnya volt a gyengéje.

A meztelen, félhomályba burkolt női test megvadította. Felétérdelt, lassan végigpuszilta áldozata nyakát, majd szépen haladt lefelé, a hason, a köldöknél is időzött de a célja a két comb között található érzékeny terület volt. A kis vékony csík szőrzet jelezte, hogy nemsokára odaér és nyelve egyre fürgébben táncolt a puha bőrön. A kéjes nyögések, és a vonagló női test jelezte számára, hogy jól csinálja, amit csinál. A punci hatott rá, nem tudott betelni vele, hosszan kényeztette, nyalogatta, szívta, szürcsölte.

Az első orgazmus után Edgar is megszabadult a ruháitól és hagyta, hogy a nő tegye a dolgát, aki ügyesen kezdte kényeztetni a férfit. A szokásos mozdulatok, a szokásos élvezet, de Edgar sosem tudott ezzel betelni. Igaz, hogy minden nő máshogy csinálja, de a legtöbb szinte ugyanúgy. De ott nem az volt a lényeg, hogy milyen az élvezet, hanem hogy ki csinálja. És ez a gyönyörű teremtés, aki ott szopta, ezt a fenomenális érzést csak fokozta. Aztán elélvezett.

Nem akart megállni, nemi vágya mintha mit sem csökkent volna, az üde fiatalos test, a gömbölyű mellek, a csodálatos punci, ismét felgerjesztették benne a vágyat. Pár percnyi simogatás is elég volt számára; a nőt hanyatt fektette, a lábait a vállaira helyezte és behatolt. A jól ismert vad érzés futott végig rajta, amikor egy újabb áldozatot terít le, egy újabb nőt hódít meg. ő a domináns hím, és itt vergődik alatta ez a fiatal test, akit ki kell elégítenie. És most megmutatja neki, küzdeni fog, minden erejét tapasztalatát összeszedi, mert meg kell tudnia ennek a nőnek, hogy ő kicsoda és mit tud. Úgy kell, hogy emlékezzen rá, mint az egyik legjobb dugására és ezért mindent meg kell tennie.

Ügyesen, odafigyelve dolgozott, néha pózt váltott de nem állt meg. Szegénykém, mosolygott magában, még jó sokáig bírom és ez lesz a te "büntetésed". Ilyenkor mindig egy kicsit megvadult, szerette a kemény dugást, és ezt most is így csinálta. Fáradhatatlanul döfködte az alatta nyögdécselő nőt, aki szinte már azt sem tudta hol van. Még sosem elégítették ki ennyire, még sosem volt benne férfi ilyen sokáig és ilyen hevességgel.

Azonban Edgar nem hagyta abba, folyamatosan mozgott, küzdött, teljesített. De végül a sóhajok, nyögések, a minden döfésre ugráló mellek látványa a férfit is megadásra : heves rázkódásokkal élvezett el. A nő aléltan feküdt alatta, izzadt testük csak az ágyékuknál ért össze. A férfi lihegve nézte az alatt elterülő, leigázott áldozatot, majd legördült az ágyra.

Rágyújtottak egy cigarettára és hosszú percekig feküdtek csöndben egymás mellett. Edgar ujjaival finoman cirógatta a nő csupasz mellét.

– Nagyon jó volt – nyögte az udvarias választ, amit ilyenkor szokott. Mondjuk tényleg élvezte, újabb hódítás, újabb kielégülés, ráadásul egy ilyen csinos ágyassal. Tény, hogy volt már ennél izgalmasabb, vadítóbb dugása is, de most nem ez volt a lényeg.
– Nekem is.

Újabb csönd, majd lassan beszélgetni kezdtek erről, arról.

– Azért eléggé furcsa körülmények között ismerkedtünk meg – szólalt meg a férfi – Még sose történt velem ilyen – hazudta mosolyogva. – Tényleg! Mi dolgod lett volna abban az irodaházban?
– Egy bizonyos Edgar Johnsont kerestem. Azaz holnap majd biztos megkeresem, de tegnap közbejött valami – kuncogott a nő és megsimogatta a férfi mellkasát
– És miért keresed Edgar Johnsont? – kérdezte kissé meglepve a férfi. Aztán magában mosolygott: csak nem az új marketingesbe sikerült ilyen szerencsésen belebotlania?
– Mert valószínűleg ő az apám.