Ha a Dunapart mesélni tudna 6. rész - A masszázs

Hej, azok a múltkori gyönyörű puncik, Izi és Alinda, hogy mikről maradtam le! De az öreg faszi kérlelhetetlenül és udvariatlanul elutasított így nem tehettem semmit. Az nagyon távol áll tőlem. De mindegy, az orális élmény jó sokáig felejthetetlen marad, az biztos! Most nincs túl jó idő, fúj a szél, és a napsütés se zavartalan, de legalább így maradhatok a napon.

Miközben lassan ballagtam lefelé a megszokott helyem irányába, egy fiatal nőt értem utol, lehetett vagy 30 éves, a vállára akasztott strandtáska nem hagyott kétséget afelől, hogy ő is a Dunapartra megy, talán éppen oda, ahova én tartok. Megvizsgáltam hátulról: formás lábak, nem mondhatni hogy nagyon barnák lettek volna, úgy látszik ritkán szokta magát átadni a napsütésnek. Pedig nem tűnt fehér bőrűnek, sötétbarna, hosszú haja volt, amiből most nem sok látszott, hiszen összefogta egy virágos hajkapoccsal; fején virágos sapkácskát viselt, gondolom a nap ellen. Felül egy könnyű, fehér top takarta testét, a bikini, vagy melltartó pántjai jól kivehetőek voltak a vékony anyag alatt. Feneke kicsit méretes, de azért izgalmas volt nézni, amint járja fel – le táncát a lépések hatására.

Én egy poló, illetve rövidnadrágban caplattam mögötte. Gondolom meghallotta a lépéseimet, de nem fordult hátra, úgy látszik nem nagyon izgatta ki lépked mögötte. Már épp le akartam előzni, amikor egy zsebkendő esett ki a starndtáskájának nem eléggé gondosan lecipzárazott részéből.

– Hopp – hajoltam le.

Megfordult.

– Ez kiesett – mondtam
– Köszi.

Együtt mentünk tovább a part felé.

– Gyakran jársz ide? – tudakoltam
– Á nem, csak most. Még sosem voltam itt.
– Ahhoz képest egész jól ismered a járást – bókoltam.
– Ez nem ismeret kérdése. Erre van a Duna, erre van az ösvény is. – magyarázta komolyan – Én pedig csak az ösvényt követem.
– És csak így egyedül?
– Hát igen.
– Nem félsz?
– Mitől?
– Pl a mutagatós bácsiktól.

Elnevette magát.

– Itt?
– Igen, errefelé sok mutogatós bácsi van.
– Honnan tudod, talán te is az vagy? – kérdezte
– Szerinted én bácsi vagyok?
– Hát bácsinak nem bácsi, de azért még mutogatós lehetsz.
– Hát nem... bár attól függ mi számít mutogatásnak...
– Pl ha megállsz itt a bokorban, elémugrasz és mutogatod a farkadat.
– És ha valaki mondjuk pucéran napozik, az mutogatás?
– Nem
– Phű.. – sóhajtottam