Keleti pályaudvar

Kocsival nem szeretek Pestre menni. Sose tudok ott parkolni, ahol akarok.
Tömegközlekedéssel sem szeretek Pesten utazni. Megfojt a tömeg. Harmadik megoldást még nem találtam, ezért a két rosszat váltogatom.
Szeptember 1. – én, épp az utóbbit választottam. Így este fél nyolckor, egész napos ro – hangálás után, álltam a Keleti pályaudvar aluljárójában, az eső előtti fülledt, levegőtlen szmogban. A hónom alján csorgott a verejték, és viszketett, hogy másról már ne is beszéljünk, az is izzadt, és viszketett. Éhes voltam és szomjas. A vonatig már nem tudtam beülni valahova, hazáig pedig kár volna szenvedni. Forró debrecenit vettem, meg . A kaja gyorsan el – tűnt, én pedig egy fokkal kevésbé mogorván húztam meg az üveget, és gyújtottam rá.
– Adj egy cigit! – az eldurvult arcú cigányasszony talán harminc, ha lehetett, hatvannak nézett ki. Piszkos, töredezett körmű ujjai mohón túrtak bele a dobozba.
– Kettőt, jó? – nekem kellett volna kivenni, most már mindegy.
Feléje szagolni nem mertem, elég volt a látvány, nem kívántam viszontlátni a debrecenit.
– Nekem is adsz egyet? – hangzott a hátam mögül.
Ez egy ilyen nap, ha valaki képtelen kivárni, hogy hazaérjen, magára vessen.
– Csak egy húszast adj! Ugye van egy húszasod? – megint a cigányasszony.
Számolatlanul markoltam ki zsebemből az aprót, és öntöttem sóváran táruló, koszos mancsába, csak szabaduljak már tőle.
– Ennyi. Tűnés! – mordultam rá.
Elégedett lehetett, mert pillanatok múlva már nem is láttam. De a másik türelmesen várta mögöttem a cigarettát. Fiatal, barna lány, húsz – huszonöt között lehetett. Ujjain a gyöngyházfényű lakk itt – ott már lepattogzott, de a körmei tiszták voltak.
– Nekem is adsz? – sandított a zsebemre.
– Láttad. Odaadtam neki. – intettem.
– Kár, pedig egy kávét én is meginnék.
Nem, nem volt , csak állt mellettem, és szívta a cigarettát. Nem nézett rám, ha akarom, semmi közünk egymáshoz. Előhalásztam egy kétszázast, megböktem a vállát.
– Figyelj csak! Menj, igyál egy kávét. – futó mosollyal tűnt el.
Két jó húzás a és újra ott volt. Letette a kávét, nyújtotta a maradék pénzt. Fejcsó – válásomra visszasüllyesztette a zsebébe.