Ha a Dunapart mesélni tudna 5. rész - A motorcsónak

Már csak azért is megkísértem a sorsot, vajon most kit fog elém vezetni. Mikor elindult ez az egész nudizás itt a Dunánál, a fene sem gondolta, hogy ilyen sok kalandba csöppenek. Pedig most már elég sok aktus van a hátam mögött, és egyiket jobban élveztem, mint a másikat.

A nyár legmelegebb napja volt, mint utólag kiderült. Szerencsére a Duna közelsége enyhített a hőségen valamicskét, de még így is a napon pillanatok alatt leizzadt az ember. Nem is a napra feküdtem, hanem kerestem egy kis árnyékot a méretes nyárfák alatt. Nem volt senki a partszakaszon. Csak az volt a kérdés vajon lesz – e?

Valamiért jóval kevesebb vízitúrázó merte a vizet, mint a többi napon. Nem mintha zavart volna, csak feltűnt, hogy nem minden 5 percben húznak el előttem a csónakok, kenuk, kajakok. A hajóforgalom a szokásos volt, de mióta elkezdétk építeni az M0 – ás északi hídját, több teherhajó is megfordult erre.

A motorcsónak a semmiből tűnt fel. Egy őszes halántékú fickó vezette, lehetett vagy hatvanéves. Mellette két fiatal cicababa toplessben hevert a fedélzeten. Hogy honnan láttam? A bokrok között pont volt egy aprócska rés és nagytotálban láthattam a parttól alig pár méterre lebegő motorcsónakot. A lányok viháncoltak, az öregúr pedig szemmel láthatóan élvezte a fiatalok hancúrozását.

A csónak megállt, pont kikerültek a látóteremből, de azért még jól hallottam a csilingelő kacajokat és az öblös nevetést. Jó pár percig ficánkoltak a csónakban, majd történt valami. Egy csobbanás, valaki kapálódzni kezdett a vízben és segítségért kiabált. Azonnal felugrottam és kiszaladtam a partra. Nem érdekelt a meztelenségem, csak segíteni akartam. Mert én ilyen jó kisfiú vagyok. A két lány kétségbeesetten próbálta kihúzni a Dunába esett fickót, aki egyik karjával a víz felé nyúló lányok kezeit markolta. Nem volt a helyzet magaslatán, talán rosszul is lehetett, mindenesetre erre következtettem.

Egyből bementem a vízbe és nemsokára már közös erővel a fickót betettük a csónakba.

– Veszélyes ám a Duna – mondtam figyelmeztetően miközben lazán tempóztam a hűvös vízben és csorogtam lefelé a csónakkal együtt. hamar eltávolodtunk a parttól ahol a cuccom volt és ez kicsit aggasztani kezdett. Nem mintha olyan sokan járnának arra, de azért mégis ott vannak az irataim ésatöbbi.

– Tudom, véletlen balest történt – magyarázkodott az öreg, látszott rajta hogy már jobban van. – Nem jön fel egy kicsit? Ha már megmentett?