A szűz asszony 14-15. rész

XIV. rész

Mire felébredtem, már szürkülni kezdett. Maurice a fáradt ember egészséges, mély lélegzésével aludt. És Mabel?
... Mabel, a kis bestia törökülésben ült, és a derengő világosságban Maurice lankadt hímvesszőjét nézegette. Óvatosan két ujja közé fogta a petyhüdt szerszámot, és úgy vizsgálgatta. Visszafojtott lélegzettel figyeltem. Lassan, óvatosan felhúzta rajta a bőrt, és hosszú percekig nézte a vörös makkot, majd a herék alá nyúlt és megemelte azokat. Maurice-nak kéjes álmai lehettek, mert a kislány játékától egy idő múlva megmerevedett és felágaskodott a hímvesszője. Mabel kipirult arccal, kéjsóvár szemekkel nézegette egy ideig, majd óvatosan, hogy fel ne ébresszen bennünket, Maurice fölé hajolt. Csípőjét a vessző fölé helyezte, és a bíborvörös makkot szeméremajkai közé irányította. A forró, nedves völgyecskében ide-oda csúsztatta. Maurice légzése megváltozott. Amint arcára néztem, észrevettem, hogy szemhéja egy pillanatra megnyílt, majd felismerve a helyzetet, ismét becsukódott, mintha aludna. Mindebből Mabel, aki akkor már szinte vak és süket volt a kéjtől, semmit sem vett észre. Játék közben a kislány teljesen hátratolta csípőjét, és vigyázva egyre lejjebb süllyesztette. Mindjárt feljebb is emelkedett, valószínűleg fájhatott a szűzhártyára nehezedő nyomás. Többször egymás után megcsinálta ezt. Rendkívül felizgatott ez a jelenet. Csiklóm keményen állt és ismét magasan kiágaskodott szőrzetem közül. Mabel fáradhatatlanul kóstolgatta az új gyönyört. Amikor nem tudom, hányadszor állt meg a hímvesszővel hüvelye elzárt nyílásánál, váratlan dolog történt. Az édes kölyök lassan, óvatosan süllyesztette csípőjét. Egyre lejjebb süllyedt. Lélegzet-visszafojtva figyeltem: Mi lesz? Nem emelkedett vissza. Arcán fájdalmas kéj vonaglott át, de nem tudott megállni, mintha hüvelye, hasürege valami ismeretlen és leküzdhetetlen erőnek engedelmeskedve szívta volna magába a vastag és kemény dorongot. Alteste megrándult, arcocskája eltorzult. Némán ajkába harapott, s guggoló helyzetéből térdre esett. Ijedten mozdultam meg, hogy segítsek, de elkéstem... Maurice hímvesszője tövig csúszott a kislányba, aki ettől a pillanattól kezdve úgy tapadt a férfira, mint fára a tapló.
Halk sikoly röppent el ajkáról: – Jaj!... Jaj!... Most már nagyon jó! – hörögte, nem törődve már azzal, hogy felébredtünk – Olyan mélyen bennem van!... Meghalok... jaj!... Meghalok a gyönyörtől!