Vendég voltam

Vidéki srác lévén mindig is gondot okozott, hogy szállást találjak a fővárosban, ha épp ott volt dolgom. Pár éve megismerkedtem az Interneten egy idősebb férfival, aki a véletlen folytán épp pesten lakott. Teltek-múltak a hetek, hónapok, s egyszer úgy hozta az élet, hogy Pestre kellett mennem egy ügy miatt. Sokat beszélgettünk mindig is, de arra valahogy nem került sor ezidáig, hogy személyesen is találkozzunk.

Közeledett a nagy nap, már előre ideges voltam, hogy mit veszek majd fel, meg fogom-e őt ismerni, meg ilyenek. Bizonyára már más fejében is megfordultak ezek a gondolatok, mielőtt egy távoli, netes ismerősével először találkozott volna. Bár nem ismerkedési szándékkal mentem fel a fővárosba, mégis érdekelt, hogy a másik illető mit fog gondolni rólam. Felvettem a legjobb ruhámat, meg is nyiratkoztam, szóval kitettem magamért, hogy frankó legyen az első benyomás.

Mikor eljött a nagy nap és találkoztunk a Keletiben, először nem is ismertem meg, kicsit más volt, mint azon a képen, amit az Interneten küldött, de a lényeg, hogy ő megismert és elém jött a vonathoz. Mint kiderült, már ő is nagyon várta a találkozót, bejöttem neki a fénykép alapján.

– Szia! De régen vártam már erre, hogy személyesen is megismerjelek! – kezdte a beszélgetést.
– Helló! Én is örülök neked. – mondtam kicsit meglepve, bevallom, fiatalabbra számítottam. Tibi olyan 50 év körül volt, egy jó tízessel több, mint vártam.
– Jól utaztál? Készítettem finom ebédet.
– Hú, de rendes vagy, már éhes vagyok, hosszú volt az út.
Ezzel elindultunk hozzá. Szép kis lakása volt Tibinek, nem valami nagy, de barátságos és kényelmes. Miután megebédeltünk, elkezdtünk számítógépezni. Megmutatott pár programot, amiket használt, illetve berakott egy pornófilmet is. Tudtam, hogy ő is meleg, ezért nem lepett meg a film fajtája, de nem számítottam rá, hogy délutáni filmként ezt mutatja nekem. Kiment a konyhába és valamit tett-vett, míg én ott maradtam a filmmel. Jó volt, pont az én típusaim voltak a szereplők, olyan fiatal harmincasok. Éreztem, hogy kezd szűk lenni az alsónadrágom, egyre jobban felizgatott a film. "Mégsem kéne itt és most magamhoz nyúlnom... " – hessegettem el a gondolatot, inkább elraktároztam a látottakat. Tibi visszajött a géphez:
– Na, hogy tetszik a film?
– Nagyon jó. Nem is tudtam, hogy ilyen klassz filmjeid vannak.