Biológia különóra

Előzmény – És mi lett a tangáddal? – Amit a tanárnő zsebre rakott? Később sikerült vissza szereznem. Nem is akár hogyan! A következő biosz óra végén megkért, hogy tanítás után menjek vissza hozzá, mert valami gond van a legutóbbi dolgozatommal. Na, mondhatom, rendesen beijedtem, hogy a korrepetálás ellenére szar lett a dogám. Még két óránk volt hátra tanítás végéig. Egész idő alatt azon agyaltam, hogy mi a francot ronthattam el... Megfordult a fejemben, hogy talán az utolsó korrepetáláson történtek miatt akar valamit.

Nem felejtem el azt a pár percet, amíg a hűvös, finom ujjaival a puncimnál matatatott. Oly finoman, olyan érzékien simogatta meg a melleimet, húzta szét a szeméremajkaimat... És valami sejtelmes fény csillogott a szemiben, amikor a korrepetálás végén megcsókolt... Ezt jól kifogtam... Egy biszexuális biosz tanár, mellesleg anyuka is, férjjel, plusz két gyerekkel... Nem! Neeem!! Az nem lehet, hogy tetszem neki – bár nem volna rossz, szívesen megsimogatnám én is a melleit – teljesen kizárt, csak az én beteg fantáziám...

De mi van, ha mégis? Így telt el a két óra. Amikor végre kicsengettek, első dolgom az volt, hogy rohantam vissza a biosz terembe. Az ajtóval szemben volt a tanári asztal, balra a padok, jobbra pedig a szertár. Az ajtaja nyitva. Kiszólt a tanárnő: – Andikám, te vagy az? – Igen, én, tanárnő! – Csukd be légy szíves a teremajtót. Becsuktam, majd bementem a szertárba.
– Ezt az ajtót is csukd be, kérlek – és zárd is rá! – mondta mosolyogva Edit néni. Itt már kezdtem izgulni, hogy most mi vár rám...

Akkor tehát mégis... Mégis szereti lányokat...
– Ne aggódj, nincs semmi baj a dolgozatoddal!
Igen! Tudtam! Éreztem!!
– Nem akarok semmi rosszat – folytatta – de a pénteki korrepetáláson nem csak Te, hanem én is felizgultam. Szeretném, ha most segítenél nekem. Tágra nyílt szemekkel hallgattam. Lassan lépkedett felém.
– Szeretném, ha szeretkeznél velem, itt és most! – mondta, és finom csókot lehelt az arcomra.
– De tanárnő, ez helytelen! Már abból is elég nagy balhé lehetne, amit pénteken csináltunk... – játszottam az aggodalmaskodó jó kislányt.

– Ne aggódj, nem fogja megtudni senki. És ne tanárnőzz, szólíts nyugodtan Editnek! Legnagyobb megdöbbenésemre kezdtem egyre jobban felizgulni.