A sosemvolt szerelem

A férfi fejét a kezére támasztva állt a teraszon, és nézett messze a távolba. A házibuli zaja szinte el sem ért a füléig, annak ellenére, hogy a szomszéd már morgott, hogy nem tud aludni. Azt vette csak észre, mikor a nő melléje könyökölt a korlátra.
– Hát, megint egy házibuli.
– Megint.
A nő elmosolyodott, a férfi pedig megköszörülte a torkát.
– Emlékszel?
– Emlékszem.
Az a bizonyos buli régen volt már, nekik régen, hiszen még ők is fiatalok. Tizenhárom éve. Nekik ez is nagy idő.
– Fiatalok voltunk...
– Azok.

Azon a nyáron nagy összejövetelt szerveztek. A férfi – akkor még fiú – családjánál történt. Kihasználták azt, amit minden tinédzser kihasznál, hogy a fiú szülei hosszú idő óta először elmentek otthonról. Meghívtak hát minden barátot, nagy volt a család és sok az ismerős. A lány is ott volt, nem volt ebben semmi meglepő, szinte együtt nőttek fel a fiúval és testvéreivel. Furcsa kötődés alakult ki köztük, ami akkor kezdődött, amikor a fiú családja ideköltözött. Az akkori kislány épp a készülő kerítésüknél szomorkodott, térdelt az utcanyitás miatt kivágott nagy diófa mellett. Pár napja halt meg nagyapja, aki egyetlen barátja volt. Hiába volt barátkozós fajta, a többi gyerek, akikkel játszani próbált mindig-mindig csak bántotta. És akkor egyszer csak egyedül maradt. Siratta a diófát is, hiszen akkor már tudta, mi a veszteség, és az a szeretett, földre döntött fa is csak tetézte a bánatot. Lesett ki az utcára, mint egy vadászó macska, mikor vadászhat le valakit, akivel barátkozhat, akinek elmondhatja bánatát. Akivel ha nem is pótolhatja a hiányt, de legalább kicsit betömheti a szívén ütött lyukat. Így pillantotta meg a fiú egyik húgát, és szóba elegyedett vele.

A férfi emlékezett, először nem szerették a lányt. Nyafka volt, amolyan igazi – nagypapa-kis-unokája. Ami jó volt benne, hogy könnyen zavarba lehetett hozni mindenféle odaszólással. Nem is hagytak ki egyet sem. A kislány, hogy már nem volt mellette nagyapja, valahogy elkezdett önállósodni, fájtak ugyan a rá tett megjegyzések és gúnyolódások, de ilyenkor a lánytestvérrel elvonultak és jól kibeszélték a hülye bátyokat.

Aztán ahogy nőttek, a lány megedződött.