A szűz asszony 10-11. rész

X. rész

( – Jaj!... Mit akarsz?... Jaj!... Te!... Tudod, hogy ettől megőrülök! Nem bírom tovább! – suttogta elfulladva a lány, miközben az asszony a pongyoláját szétnyitva, remegő kezekkel kezdte lehámozni testéről a parányi bugyiját.
– Jaj!... Te!... Mit csinálsz?! Jaj!... Te is... te is... a csiklómat... akarod? – A lány a lemeztelenített asszonycsípőt átölelte, egyik kezével simogatni kezdte a vénuszdombot. Időnként lágyan be-besimítva szeméremajkaihoz. Az izgató játék következtében kiemelkedett a barnapihés szeméremajkak közül a mintegy ujjnyi vastag csikló, keményen meredve előre. A lány két ujját külön-külön megnedvesítette az izgalomtól átnedvesedett szeméremrésben és hüvelyben, majd az így síkossá vált ujjai között morzsolgatta a kéjtől merev csiklót. Az asszony formás, kemény csípője ritmikus vonaglással válaszolt. Rövid idő múlva fehér harmatcsepp jelezte a csiklón, hogy a kéjtől hörgő és vonagló asszony a tetőfokára jutott. A lány sötét fürtű feje partnere ölébe bukott, ajkai mohón beszívták a kemény csiklót.
– Jaj, de jó!... – tört fel a kéjes sikoly az asszony ajkairól. – Jaj! Megőrülök, olyan jó!... Olyan jól tudod csinálni!... Jaj!... Én is nyalok neked! – Valósággal eltépte ölét a lánytól, vad erővel rádobta magát, széjjelfeszítette combját, szinte letépte róla a nadrágocskát. Szájával a lányosan kemény szeméremajkak közé fúrta magát, vadul habzsolva azokat, időnként kemény, hegyes nyelvét a hüvely nyílásába tolva. Kisvártatva mindkettőjük testének vonaglása kéjes remegésbe ment át. Rövid idő múlva hörgő sóhajba fúló, elnyújtott sikollyal omlott egymásra a két kielégült nő... )

XI. rész

Maurice távirati hívást kapott. Búcsúéjszaka nélkül utazott el, még aznap délután.
Két napig őgyelegtem egyedül a kastélyban. Talán a harmadik napon kaptam levelet Ninontól. Arról értesített, hogy férjének a húga érkezik hozzájuk Londonból, de ők még nem lesznek otthon. Arra kért, hogy vegyem védőszárnyaim alá, míg ők megérkeznek. A levél dátumából arra következtettem, hogy a kislány már meg is érkezett.
Befogattam és átmentem Ninonékhoz. Nem sokkal előttem érkezett a kislány. Még úti ruhában ült a hallban, és belépésemkor éppen reményét vesztve hallgatta az inas beszámolóját sógornője távollétéről.